A hettita pestis

A járványok végig kísérték az emberiség történetét. Az írott források azonban legtöbbször nem tájékoztatnak minket a tünetekről, a betegség lefolyásáról, így bár feltehető, hogy a pestis az első biztosan pestisként azonosított 541-es bizánci járvány előtt is létezett, a korábbi járványok mibenlétéről csak találgatások lehetségesek. Ilyen például az i. e. 859-ből ismert járvány, amikor III. Sulmánu-asaridu vezetésével Asszíria megtámadta Alimust, ám a szíriai védelmi koalíció Karkemis, Jahan és Szamal részvételével megvédte a várost. A győztes oldalon azonban a jahani Szapalulme eltűnt az asszír forrásokból, helyette a következő évben már Halparuntát nevezték jahani királynak az asszír évkönyvek, emellett III. Sulmánu-asaridu egészen a karkari csatáig (i. e. 853) nem tudott eredményeket elérni a levantei térségben. Joggal tehető fel itt is egy járvány, ami az ostrom idején a temetetlen halottak miatt tört ki, ismerjük a „döghalál” kifejezést az ókori forrásokból, de megbízhatóan nem azonosítható a betegség, amit így neveztek.

Hasonló a helyzet a legkorábbi járványleírással is. Ez a középső kronológia szerint i. e. 1321-ben kezdődött, az egyiptomi Horemheb uralkodásának kilencedik évében, amikor a hettita újbirodalom nagy hódítójának halála után járvány tört ki a hettita hadseregben, ami megölte a trónörököst is, így került trónra a vélhetően nem igazán királynak termett II. Murszilisz, I. Szuppiluliumasz harmadik fia. A források itt egyértelműen járványról beszélnek, amit a mélyen vallásos Murszilisz az istenek haragjának tartott. A hettita haderő megroppant, és Egyiptomnak módjában állt a a zavaros Amarna-periódus után helyreállítani a belső stabilitását, és a közel-keleti hegemón szerepét.

Erre a járványra a legfőbb forrás Murszilisz Betegség elleni imája, amit a hettitológia a CTH 378. számú dokumentumnak nevez. Tizenöt ismert példánya van, és bár mindegyik töredékes, kiegészítik egymást, így a teljes imaszöveg rekonstruálható. A felső képen a Bo 2803 példány látható, amit három másik példánnyal együtt Hattuszaszban találtak, jelenleg Isztambulban őriznek, és a KUB (Keilschrifttexte aus Boğazköy) 14.8 publikálta, katalógusszáma CTH 378.2.A. Leírja a járványt a csatatéren, az istenek haragját, majd az ennek hatására Egyiptomba küldött szerződést. Végül rituálékat ír elő, amellyel Murszilisz szerint az isteneket ki lehet békíteni, és segítéget kérni tőlük, ám végig fennmarad a belső tanácstalansága.

Számosan vannak, akik szerint ez a történelem első pestisleírása. Ez azonban közel sem biztos. Az egyiptomi forrásokban hettita betegségnek említett járvány tüneteit nem írták le olyan pontosan, hogy elkülöníthető legyen egy másik betegségtől, a tularémiától, amit magyarul néha nyúlpestisnek neveznek. Ez éppen úgy a nyirokcsomók gyulladásával jár, mint a bubópestis. A különbség az, hogy nem csak bolhák terjesztik, hanem bármely vérszívó élősködő (kullancs, szúnyog), és még az elhullott állatok, meghalt emberek is fertőzhetnek több napig, de a kikészített bőrök és egyéb állati termékek akár hónapokig. Az antibiotikumok előtt a fertőzés potenciálisan halálos az erős tünetek miatt. A lényeg azonban az, hogy birkák is lehetnek köztes gazdák, és a hettitáknál éppen a legelőváltó birkatenyésztés dívott, a háborúik alkalmával lábon vitték magukkal a birkanyájakat élelmezés céljából, így az új környezetbe kerülő birkák jó eséllyel elkaphatták ezt a kórt. Bár Murszilisz szerint az egyiptomi foglyok vitték országába a járványt az istenek büntetéseként, ez kevéssé elképzelhető, mivel Egyiptomból nem ismert ez a járvány.

Részletek Murszilisz imájából, melyet a Viharistenhez írt, aki a hettita panteon főistene, Tarhuntasz.

" Mit csináltál? Te vagy a korbács a hettiták földjén, Hattuszaszban.... Apám (I. Szuppiluliumasz) és a bátyám (II. Arnuvandasz) egymás után meghaltak. ... feltettem egy orákulumkérdést az istenek haragjáról... Két régi táblát találtam... És ebben a helyzetben a hettiták és az egyiptomiak esküt tettek a hattuszaszi viharistennek, az történt, hogy a hettiták bűnt követtek el: az apám gyalogosokat és szekereket küldött... Amikor a hadifoglyokat elvitték Hattuszasz földjére, azok között kitört a járvány: a halál aratott. Amikor a hadifoglyok beléptek a Hattuszasz földjére, azok a pestist oda (vitték)
A viharisten (ezt mondta): Az apa bűne hatással van a fiára. És nekem is bűnöm van apám bűnéből. Íme itt van előttünk Hattuszasz istene, a Vihar, az én istenem, az én uram kétségtelenül: így van; ezt csináltuk! És mert elismerte apám bűnét, ezért most a Vihar az én mesterem... a lélek visszatér pihenni.
... Vihar Istene, ments meg!"

Akár pestis volt, akár tularémia, akár bármi más, kétségkívül komoly hatásai voltak az ókori Közel-Kelet további történetére. A Hettita Birodalom megingott, nem tudta folytatni az újbirodalom megalapítójának művét, nem tudta kihasználni Egyiptom gyengeségét, és nem tudott a további tervei szerint Asszíria felé terjeszkedni sem. Ezzel Asszíria is túlélhette a középasszír kor leggyengébb periódusát, és a nem sokkal korábban I. Szuppiluliumasz által meggyengített Mitanni főhatóságát lerázva önálló politikát kezdhettek, sőt elfoglalták Mitannit, amit Murszilisztől II. Muvatalliszig a hettiták nem tudtak megtorolni.