jártamban-keltemben

Rohl és a kronológia

2020/07/25. - írta: Laszlovszky András

(Figyelem, véleménycikk!)

Az 1990-es években David Rohl egyiptológus merész kronológiai elmélettel állt elő, ami nagyjából hasonlít az Illig-féle kitalált középkorhoz, csak nem konteós alapokon áll. Ugyanúgy körülbelül három évszázadnyi hiányt vélt felfedezni Egyiptom történetében, amit szerinte a történettudomány mesterségesen nyújtott meg. Az elméletének bevezetéséhez felhasznált néhány régészeti probléma valóban megoldandó rejtvény a szakemberek számára, azonban meg kell vizsgálni, hogy a kronológiai következtetéseinek valóban csak az lehet a végeredménye, hogy II. Ramszesz az i. e. 9. században uralkodott az i. e. 13. század helyett. Ha Heribert Illignek és David Rohlnak egyszerre lenne igaza, akkor viszont II. Ramszesz rögtön az i. e. 6. században landolna.

Fontos észrevenni, hogy mindkét elmélet közel 300 éves hiányt próbál eladni. Ez azért jelentős, mert 18 szárosz-ciklus 324 évet tesz ki, vagyis a napfogyatkozásokkal datált eseményeknél lehet játszadozni a ciklus elemeivel. A kitalált középkornál még ez se megy zökkenőmentesen, mert a több és pontosabb megfigyelés a napfogyatkozás jobb azonosítását teszi lehetővé, így például a Hydatius által leírt napfogyatkozások 418-ban és 447-ben sem a 715-ös, sem a 744-es napfogyatkozások egyikével sem azonosítható, következésképp a pontosan 297 évben megjelölt kronológiai hiányt cáfolják. Ezzel szemben az ókori megfigyelések leírásának tág értelmezési tartománya, az egyes uralkodók egymáshoz való viszonyának apróbb bizonytalanságai lehetővé teszik, hogy például a IV. Nikmepa ugariti király idejéből származó leírást i. e. 1375 helyett szemrebbenés nélkül i. e. 1015-re tegyük, függetlenül attól, hogy az előbbi teljes, az utóbbi gyűrűs fogyatkozás volt. A napfogyatkozásokkal tehát lehet játszadozni, ezért a más csillagászati ciklusokon alapuló datálásokat, amik korrelálhatók a napfogyatkozásokkal, mindenáron negligálni kell. Ez történik a Szóthisz-ciklussal.

A történettudomány egyelőre nem fogadta el Rohl érvelését, a kezdeti szenzáció óta inkább nem is foglalkoznak vele, holott Rohl érvelése sokszor helytálló, részkövetkeztetései alaposak. Ezek azonban annyira nem illenek az elfogadott történeti képbe, hogy a magyarázatával se foglalkozik különösebben senki. Így aztán az egyiptológusok új generációinak véleménye azóta megoszló, az egyik rész szerint az egyiptomi kronológia nem jó, a másik rész szerint jó, de a problémahalmaz összetett magyarázatával mindkét oldal adós maradt eddig. Vizsgáljuk meg, hogy David Rohl eredeti állításainak mennyiben kizárólagos megoldása az egyiptomi kronológia lerövidítése, vagy van-e más megoldás?

Rohl szerint az egyiptomi kronológia négy pilléréből három hibás.

1. Az elsővel nem vitatkozik, miszerint Assur-ban-apli asszír király i. e. 664-ben foglalta el Thébát, ez pedig Taharka utolsó uralkodási évét jelenti.

2. Champollion óta a biblikus Sisák nevet az egyiptomi Sosenq nevével tekintik azonosnak, és mivel a biblikus kronológia szerint i. e. 925-ben fosztotta ki Jeruzsálemet Sisák, így a XXII. dinasztia első uralkodójának trónra lépését i. e. 945-re datálja. A probléma itt az, hogy a biblikus kronológiát a Biblián kívül az égvilágon semmi nem erősíti meg, így ha hibás a Sisák-Sosenq azonosítás, az nem feltétlenül Egyiptom mindenfelé keresztdatált kronológiáját módosítja, hanem a Biblia alapján számolható dátumokat kérdőjelezi meg inkább. A helyzet itt az, hogy egyetlen forrás nyilvánvalóan elfogult, később többször átszerkesztett adatsorát próbáljuk megkérdőjelezhetetlennek beállítani. Tehát ha Sisák II. Ramszesz volt – ami egyébként meglehetősen valószínű –, akkor egyrészt Roboám II. Ramszesz kortársaként a Bibliával szemben az i. e. 13. századba helyezendő, másrészt II. Ramszesz mégse lehetett az exodus fáraója.

3. A Szóthisz-ciklus azon a jelenségen alapul, hogy minden csillag egy évben csak egyszer kel fel a Nappal együtt, így az egyiptomiak által Sopdet néven ismert Szíriusz is. Ezt nevezzük heliákus felkelésnek. Ez pontosan kijelöli a csillagászati év elteltét, miközben a teljes napokkal számoló egyiptomi naptár négy évenként egy napot téved. A Szóthisz-éra azt jelenti, hogy az egyiptomi történelem egy bizonyos pontján a július 21-én bekövetkező heliákus Szóthisz-felkeléssel rögzítették a csillagászati év és a naptári év kezdetét. A naptár szerint 1461 év telik el addig, míg a Szóthisz ismét július 21-én kel fel a Nappal együtt, miközben a csillagászati újév végigvonul a naptári év összes napján. Ismerjük I. Amenhotep egy dokumentumát, ahol leírják, hogy a Szóthisz heliákus felkelése a semu (forróság) évszak harmadik hónapjának 9. napjára esett. Ebből egyértelműen kiszámolható, hogy I. Amenhotep kilencedik uralkodási éve i. e. 1537–1517 közé esett (a dátum a megfigyelés helyétől függ, de ezen túl nem terjeszkedhet). Ezen a ponton látható David Rohl erőlködése, hogy a Szóthisz-ciklusra alapuló kronológiát negligálja. Szerinte az Ebers-papíruszon minden hónaphoz odaírták a Szóthisz heliákus felkelését, ezért nem vehető komolyan az újévi ünnepre vonatkozó adat sem. Valójában a papíruszon csak az újév soránál van kiírva a Szóthisz felkelése, a többi sorban csak pontokat látunk, amiről Rohl feltételezi, hogy „dettójelek” – mert máshol is feltehető ilyen funkciójuk –, miközben akár csak hiátuskitöltő szerepük is lehet, hiszen oda nem kellett semmit írni. Az Ebers-papírusz célirányos fordításainál már mindig úgy közlik a fordítást, mintha tényleg oda lenne írva minden hónaphoz a heliákus felkelés, és tény lenne, hogy ezért erre nem lehet alapozni az időszámítást. Pedig ez távolról sem igaz, az Ebers-papirusz egyszerűen az újévi megjelenés alapján a naptári év minden hónapjának 9. napjára helyezi a csillagászati hónap kezdetét.

4. A Rohlnál negyedik pillérnek nevezett datálással különösebben nem kell foglalkozni, ilyen jellegű számítások gyakran előfordulnak a történettudományban, és egyébként is erősen támaszkodik a XVIII. dinasztia 3. pontban vázolt datálására.

Azt látjuk tehát, hogy a négy pillérnek kiválasztott közül egy (4.) irreleváns, egy helyes (1.), ugyanakkor kettőnél olyan értelmezést igényel a kronológia módosítása, ami nem magától értetődő, hanem magából a prekoncepcióból következik. A második pont egy más irányból ellenőrizhetetlen forrást helyez előtérbe, a harmadik pedig több légből kapott előfeltevést igényel, mint amennyit megmagyarázna. A probléma sokkal inkább Edwin Thiele adventista misszionárius biblikus kronológiájával van, aki egyszerűen összeadta a biblikus uralkodók Bibliában olvasható uralkodási idejének időtartamát, így állítva össze Izrael és Júdea királyainak listáját és kronológiáját.

Thiele munkája ma gyakorlatilag konszenzusosan elfogadott kronológia, holott semmilyen külső alátámasztása nincs. Semmi sem garantálja, hogy a Bibliában nem maradt-e ki teljesen jónéhány uralkodó, ahogy azt az egyiptomi királylistáknál is látjuk. Azt sem, hogy az ott megadott uralkodási idők valósak-e. De még azt sem, hogy az említettek valódi történeti személyek-e egyáltalán. Biblián kívüli forrásaink alig vannak, azok is megerősíthetnek ugyan néhány nevet és általános jellemzőt, mégsem tudnak bizonyságul szolgálni a kronológiai állításaira. Az i. e. 9. századi Mésa-sztélé esetén is csak azt szokás emlegetni, hogy néhány biblikus nevet megerősít, azt már kevésbé, hogy kronológiailag ellentétbe kerül vele, hiszen a Biblia szerint Omri lázadása Jórám idején volt, míg a sztélé szerint Akháb alatt, pedig ez az egyetlen lenne, ami megerősíthetné a biblikus kronológiát. A Tel Dán-sztélén nincsen olvasható név, minden értelmező kiegészítése a Biblia alapján történt, majd a Mésa-sztélével együtt a Biblia alapján datálták.

Teljesen nyilvánvaló, hogy a Királyok könyveit és a Krónikák könyveit a fogság után szerkesztették egybe, és a szerkesztési folyamatnak adatok eshettek áldozatul. Minden alkalommal ez történik, amikor utólag próbálják összeszedni az ősökre vonatkozó információkat. A fogság előtti királyság(ok) története az i. e. 7. századtól visszafelé távolodva egyre kevésbé megbízható, és a Dávidra, Salamonra vonatkozó részek már olyan messzire vannak a forrás keletkezésének idejétől, hogy egyáltalán nem lehet vakon arra támaszkodni. Mégis ezt tesszük.

Még annak emlékét is megőrizte a Biblia, hogy Salamon után a királyság szétesett, hosszabb polgárháborús interregnum következett. Az viszont, hogy Roboám, Salamon fia stabilizálta volna a helyzetet, kizárólag annak az igénynek a megjelenítése, hogy az ezt követő zsidó uralkodókat Dávid leszármazottjának tarthassák. Dávid, Salamon és Roboám még ellentmondás nélkül helyezhető át az i. e. 14–13. századba, majd a hosszú pauzát egyszerűen lerövidítették azzal, hogy Abbija Roboám fia volt, mi pedig a hiányos listák, felsorolások és datálások alapján úgy háromszáz évvel rövidebbre számoljuk a héber történelmet.

Dávid valószínűleg tényleg Ehnaton kortársa volt. Máskor nem is nagyon lehetne elhelyezni azt a kánaáni államot, amelyik nem függ Egyiptomtól, és a kánaáni viszonyokban olyan fejetlenség, általános ellenségeskedés, szeparatizmus van. A kánaáni késő bronzkor gazdag, éppen olyan, mint amilyennek a Biblia leírja Dávid országát, miközben a kora vaskorban szegényes, és semmi nyoma nincs egy olyan jelentős államnak, amilyennek a leírás alapján lenni kéne. Ha Dávid államalapítását i. e. 1340 körülre tesszük, akkor unokája, Roboám lehetett még király i. e. 1271-ben, amikor II. Ramszesz az uralkodásának 8. évében kifosztotta Jeruzsálemet. Bár könnyen elképzelhető, hogy Salamon és Roboám között is kimaradt már egy-két uralkodónév a Bibliából.

Egyvalami biztos. Az egyiptomi kronológia biztosabb lábakon áll, mint a sehol nem ellenőrizhető, külső forrásból nem ismert biblikus kronológia. Ha valamit módosítani kell, az nagyobb eséllyel nem az egyiptomi, hanem a héber kronológia. Itt jön be az a momentum, amit éppen a kitalált középkor és Rohl hívei szoktak emlegetni, a berögzültség. Nehezen fogja rászánni magát a történettudomány, hogy Dávidot Ehnaton kortársának tekintse. Pusztán azért, mert az a Bibliát érinti, megkérdőjelezi, forrásértékét redukálja. Itt lesz a gond, nem az egyiptológusokkal.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://laszlovszkyandras.blog.hu/api/trackback/id/tr6516077002

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

EagerEagle 2020.07.26. 14:24:13

Későbbi olvasóknak ajánlom ugyanitt a 2019-11-14-i bejegyzést, ahol ugyanez a téma más oldalról, és a kérdés jelentősége is megtalálható.

Jobban összehasonlítva a két bejegyzést az igazán érdekes, hogy ott a fő motívum, hogy a korábbi zsidó királyok nem is lettek volna zsidók, míg itt hátulról a 3. blokkban amellett érvelsz, hogy zsidók voltak, csak a zűrzavaros éveket kivágták.
A kettő nagyon nem mindegy, mert most csak a "Biblia forrásként alkalmazása" a kérdés, ott pedig a teljes zsidó eredettörténet billegne. Horribile dictu, a zsidók nem bánnák, hogy még 300 évvel hosszabb a történetük; azt viszont igen, ha az ősapák véletlenül nem is zsidók lettek volna.

Laszlovszky András 2020.07.26. 17:01:33

@EagerEagle: Most sem mondtam, hogy Dávid és Salamon héberek lettek volna, és a korábbiban sem mondtam, hogy semmiképp nem voltak azok, csak a lehetőséget tartottam fenn.

EagerEagle 2020.07.26. 19:44:49

Most kimondottan az ellenkezőjét mondtad, korábban pedig - legyünk korrektek - a tanulmányra hivatkoztál és utaltál rá, hogy egyetértesz.

"Csak éppen ez esetben a héber történelem legfontosabb figurái nem héberek lennének, hanem a héber honfoglalást megelőző kánaániták, és Hebrónban székelő Dávid csak a jeruzsálemi király, Abdi-Heba i. e. 1339-es halála után foglalhatta el Jeruzsálemet, amit a 2Sám. 5. fejezete mond el. Az 1Kir. 9. szerint Salamon kortársa Hirám türoszi király, és Hirám nevű türoszi uralkodót az i. e. 13. század első feléből ismerünk. Ez lesz az egyik oka annak, hogy a tudományos közvélemény ezt még sokáig nem fogja latolgatni. Hogy Dávid és Salamon nem héberek lennének, nagyon erős állítás. De legalább erősen alá is támasztható."
süti beállítások módosítása