Sajnos nem tudok minden debilségre reagálni, pedig annyi van belőle, mint a pelyva. Jártamban-keltemben ismét az utamba akadt a „magyarokvagyunk.com” egy cikkförmedvénye. Ez a portál annyira magyar, hogy írni sem tudnak magyarul, ezért a cikk címe: „Tények a Magyarság mezopotámiai eredetéről, amit elhallgattak a népünk elől – leleplező videó” (sic!). A barokkos cím mindjárt mindent el is mond a tartalomról, amit tudni kell róla, mert a szövegben semmi más értékelhető nincs is benne. Mindössze egy zanzája a belinkelt videónak, aminek a nagy része szöveg, hűen tükrözve a célréteg szokásait, akik olvasni nem szoktak, de a YT-on talán még elolvasnak valamit. Azért választottam ezt, mert a történelmi tévhitek tárháza, világosan mutatja, hogy a tízmillió történész és  nyelvész Magyarországában mit képzelnek történelemnek.

Az írás csak beharangozója ennek a videónak. Ez a Hungarian History sorozat része, eléggé el nem ítélhető módon már sok ilyen elmeroggyant blődlit eleresztettek. Annyira magyarok, hogy a sorozatcímet i s csak angolul tudják elképzelni, miközben nem angol nyelvű, még csak angol felirat sincs alatta, a célközönség a meghülyíthető magyarok közül kerül ki, mégis anglománkodnak. Mert magyarok.

Az alábbiakban az idézetek az ebben szereplő összes feliratot tartalmazzák, majd folyószövegben a megjegyzéseim.

Tény:

Bizonyítékokkal alátámasztott állítás

Nem. A tények nem csak állítások lehetnek. Az állítás lehet tényállítás, amit nem kell bizonyítani (axiómák, premisszák), és lehet elmélet kifejtése, aminek a bizonyítása és az alátámasztása két különböző kategória. Külön probléma, mint az alábbiakban látni fogjuk, hogy ki mit tekint bizonyításnak, ugyanis ezen áll vagy bukik elsősorban egy bizonyítás. A bizonyításnak meg kell felelni a tudományosság kritériumainak, mint az ellenőrizhetőség (történettudományban elsősorban erről van szó). Márpedig az alább előadott bizonyítások az első ellenőrzésen megbuknan egytől-egyik.

Forrásanyag:

Olyan információ, mely önmagában nem tekinthető bizonyítéknak, de támpontként szolgál a kutatást tekintve.

Elképesztő blődli. Természetesen a forrás nem bizonyíték semmire, de a kutatás nem támpontként támaszkodik a forrásokra, hanem éppenséggel a forrásokat kutatja. Ez a történettudomány. Nincsen a forrásokon kívüli kutatnivaló, amihez a forrásokat kell felhasználni.

Forrásanyagok a magyarság mezopotámiai eredetéről:

1. Krónikáink Sineárja és Nimród mint ősapa

2. Bulcsú és Tormás közlése a De Administrando Imperioban (sic!)

Szubartú és Alsó Zab folyó (sic!)

Első probléma: a krónikák, mint források. A mi ismertebb krónikáink tulajdonképpen geszták. A gesztairodalom egy külön műfaj, és inkább szépirodalom, mint történeti. Jellemzője a szabad forráskezelés, a gazdag képzeletvilág, és inkább történeti mezbe öltöztetett lovagregény, mintsem történelem. A gesztaírók mindig gondosan ügyeltek arra, hogy munkaadójuk elégedett legyen az eredménnyel. Másfelől az 1282-ben keletkező Gesta Hunnorum et Hungarorum semmi esetre sem forrás az évezredekkel korábbi eseményre, főleg úgy, hogy semmit sem árul el arról, hogy honnan szerezte az adatait. Ennek kiderítése is a történettudomány feladata lenne, de mivel ez eddig nem sikerült, nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy nem is volt olyan. Honnan is lett volna több ezer éves forrása Kézainak? Ráadásul a fennmaradt másolatok nagy részében még csak nem is Nimród, hanem Ménrót szerepel, joggal tehető fel, hogy valamelyik másoló rontotta el a nevet, mert Nimródot ismerte a Bibliából, Ménrótót nem, és az sem tűnt fel neki, hogy Nimródnak a Bibliában Kús az apja, Kézainál meg Thana.

A második pont nyilván arra akar utalni, hogy Bulcsú és/vagy Tormás azt mondta Kónsztantinosznak, hogy a magyarokat régebben σαβαρτοι ασφαλοι néven ismerték. Ő ezt valahogy leírta DAI-ban – ahogy sikerült –, de ebből nemigen lehet népnévre következtetni, több különböző megfejtése is lehet, ezek közül az egyik, hogy az itt említett szavar(d) a korábbi szabirral lehet azonos. Feltéve – de egyelőre nem megengedve –, hogy ez így van, akkor is a szabirok Priszkosz 472 után írt művében tűnnek fel először, miközben a velük előszeretettel azonosított Subur/Szubir (mert sumerül így mondták, az akkádban volt Szubar[tu]) minimum ezer évvel hamarabb eltűnik a forrásokból a Van-tó vidékén, hogy majd felbukkanjon a nyugati Kaukázus északi lejtőin. Ám ha a név mond valamit, akkor miért is nem a csuvasok a szabirok, akiknek a mai neve egy középkori szuvar származéka?

Miért az Alsó-Záb? A Kis-Záb? Mindenesetre a „zab” szóhoz semmi köze, de ha lenne, akkor is legfeljebb a késői akkád nyelvjárásokban vált azzá, tehát nem sumer szó, hanem egy sémi nyelvé.

Bizonyítékok:

Megdönthetetlen, kétségbe vonhatatlan tények.

1. Genetikai bizonyítékok:

Dr. Raskó István és csapata ősmagyar mintákban kimutatta a palesztin, szír, iraki, kurd, azeri, anatóliaia (sic!) török népekkel való Mt DNS egyezést.

Nézzük meg, mint mond maga Raskó István. „Összefoglalásképp  megállapíthatjuk, hogy mielőtt bárki is régészeti DNS-projekthez kezd, világosan meg kell határoznia, hogy a megfogalmazott tudományos kérdést mennyiben sikerül ezzel a módszerrel megválaszolni. Meg lehet próbálkozni például Árpád-házi királyok apai ági genetikai vonalának meghatározásával, amely bizonyosan nagy általános érdeklődésre tarthatna számot, de a genetika tudományterületén ennek a tudományos jelentősége minimális lenne. Ezért aztán mindenkinek, aki a régészeti genetikával bármilyen szinten foglalkozik, az erős szkepticizmus ajánljuk saját munkája értékelésekor.” (Magyar Tudomány, 2008/10. 1199. o.) Ezután 2010-ben jelent meg a Honfoglaló gének című könyve.

Az egyébként vehemensen tudománytagadó „alternatívoknak” csak akkor jó az MTA doktorának kutatási eredménye, ha kellőképpen félremagyarázható. Egyébként meg az MTA emlegetése is vörös posztó. De egyébként Raskó István öt évvel később egyáltalán nem azt mondta, amit a videó kétségbe vonhatatlan ténynek nevez, hanem azt, hogy a „klasszikus honfoglalók nagy gyakorisággal ázsiai eredetű apai ági, illetve anyai ági genetikai elemeket hordoztak”. Hát ez nagyon nem az, mint amit behazudni akarnak nekünk. Lehet, hogy el kéne olvasni Raskó könyvét, mielőtt harmadkézi hamis állításokba bocsátkoznánk. Még az általuk befotózott könyvrészletben is az van, hogy az említett népek a közép-ázsiai és nyugat-európai populációk csoportjai között helyezkedik el, azaz ha már térképezni kell, akkor Kelet-Európától Nyugat-Ázsiáig. Ez megint messze nem Mezopotámia. Hogy ezek a népek most éppen ezen a tájon élnek? Az nem számít azoknak, akiknek a történelem a bilibe lógó kezet jelenti. Mindez attól a „Hungarian History” csatornától, amelyik az aktuálisan legújabb videóját azzal vezeti fel, hogy géppuskával lövi az MTA címerét. És így folytatódik:

Márpedig a gének földrajzi helyeket jelölnek! Török-Kelet-Anatólia, Kurd-Szubartu, Szír-Arámia, Iraki-Dél-Mezopotámia, Azeri-Dagesztán, Palesztín-Kánaán.

Ennél jobban a saját fogalmatlanságát ki se tudná fejezni a videó készítője. Ezek a népek jelenleg ott élnek, de történetesen tudjuk, hogy mindegyik jövevény e tájon, és pont nem bizonyítanak semmilyen mezopotámiai kapcsolatot, ellenben az eurázsiai puszták felé nyitja meg a horizontot.

2. Embertani bizonyítékok:

Az antropológusok kimutatták a TAURID típus jelenlétét a legfelsőbb vezetőrétegben, Árpád népében. A fejedelem is ebbe a típusba tartozott, ahogyan azt Dr. Nemeskéri János megállapította a Holdvilág-árokban lelt csontvázról.

Nemeskéri János (1914–1989) az Árpád-kori népesség antropológiájával foglalkozott, de soha nem írt tanulmányt Árpád fejedelem elképzelt csontvázáról. Valóban találtak egy barlangot a Holdvilág-árokban, amiben találtak egy csontvázat is, amit tauridnak sorolt be. Hogy a pusztai nép vezérlő fejedelmének, Árpádnak a sírja egy sziklaszurdokban lenne keresendő, azt jóval ez után találták ki, és sok habókos azóta is keresi Árpád sírját, meg az elveszett Budát. Ugyanez a Nemeskéri viszont ezt is írta: „”az ősugor népesség az Oka–Káma Belaja folyók mellől a Felső-Káma, Csuszovaja, Felső-Pecsora vidékére települt, és itt keveredett először török népességgel”. Ezt az állítását már nyilván nem fogja reklámozni a szemellenzős áltörténész. Más kérdés, hogy ezt az állítást már a jelenleg érvényes tudományos konszenzus se tartja valószínűnek.

Ezután következik a taurid „Nimród” szobrának, és I. László arcrekonstrukciójának összehasonlítása. Mily meglepő, a két taurid típus hasonlít egymásra. Általában is az azonos típusú arcokat találjuk hasonlónak. De hogy egy szíriai sémi szobor arca lett hasonló Lászlóéhoz, az több mint gáz. Mármint a fantasztákra nézve. A taurid típus kialakulása egyébként vitatott, vannak, akik szerint a turanid és mongolid típusok keveredéséből jött létre, mások szerint az armenid egyik alváltozata csupán, de hogy nem magyar jellegzetesség, az tutibiztos.

3. bizonyíték a valláskultusz.

A Magyarok tűzimádók, Ibn Rusta arab utazó: Vallásunk a zoroasztrizmus másnéven Mithrász kultusz volt. Legalább is a legfelsőbb vezetőké.

A rengeteg helyesírási hiba után már nem is tettem megjegyzést. Ibn Ruszta azt mondja, hogy tűzimádók, mások napkultuszról írnak, megint mások tengrizmusról. Ezek közül természetesen kiválasztjuk azt az egyet, ami épp megfelel a bizonyítandó állításnak. Egyébként a Mithrász-kultusznak nem sok köze van a tűzimádáshoz, és erre a leghalványabb utalás sincs sehol. Keverjünk össze egy unikális állítást egy teljesen légből kapott másik állítással, amik egyébként nem területspecifikusak, és jelentsük ki bizonyítéknak egy azzal összefüggésben nem lévő másik állításra. Kész van a szokásos dilettáns bizonyíték. És most csapjunk bele a lecsóba:

A fényvallások bölcseje, a sumérok valláskultusza, a mágizmus volt. MagÚr ősünk neve sem jelent mást, mint a mágia uráét. Innen törzs és népnevünk egyaránt.

Két teljesen értelmetlen mondat, ötletszerűen összedobált szavakból, a szavak tényleges jelentése alapján minden értelem nélkül. Vonatkoztassunk el attól, hogy a „valláskultusz” fogalom önmagában is értelmezhetetlen. A vallás a hitrendszer egésze, a kultusz pedig annak megjelenési formája. A sumereknek nem volt „fényvallása”. A sumer panteon asztrális istenek sokaságából áll, legtöbbjük nem természeti erők megszemélyesítője. A Nap, a fény, a meleg istene Utu volt, aki viszonylag kis szerepet játszik a sumer mitológiában. A „mágizmus” megint egy nagy bullshit, aminek egyáltalán nincs jelentése. A Magúr nevű ősről meg egyetlen forrás sem tud. Ennyit arról, mit neveznek ténynek és bizonyítéknak. A folytatás pedig még borzasztóbb, bár visszakanyarodik a korábbi embertani témához:

Dr. Mészáros Gyula turkológus a Holdvilág-árok sziklafalait, barlangjait, kaptárfülkéit, áldozati tűzhelyét, rovásvéseteit "Kisázsiai, szaszanidás"-nak (sic!) és Mithrasz-kultuszúnak határozta meg.

Ismét a tekintélyelv, elő kell venni egy nagy hírű tudóst az állítás alátámasztására, majd őt beállítani az egyetlen lehetséges szaktekintélyként, ezzel együtt pedig a tudomány összes többi állítását elvetni. Ámde éppen a Hungarian History egy másik videójából kiderül, hogy egy hamis forrást használnak erre az állításra. Egy olyan gépírásos levelet, ami szerint az 1941. október 24-én megjelenő Nagy Budapest folyóiratban írta volna le Mészáros ezeket. Nem is az az érdekes ebben, hogy egy kulturális periodika nem tudományos közlemény, hanem hogy ilyen periodika nem is létezett sohasem.

4. Helynevek: Árpád (Tell Rifaat) és Nimród (Calah) város, Nimród-hegy a Közel-keleten (sic!)

Szép példái a szakmaiság teljes hiányának. Arpad települést valamikor az i. e. 9. században alapította egy újhettita fejedelem, de a neve majd csak jóval később lett az. A név maga az akkor a környéken lakó sémi népek nyelvén értelmezhető, a magyar szóval (árpa) és a magyar névvel (Árpád) való hasonlósága teljesen véletlen. Nimród nevű város meg nincs, az asszír Kalhu település romjait az arabok nevezték el Nimrudnak, mivel ők úgy gondolták, Nimród városa volt. Az arab kor előtt senki sem nevezte így.

5. Nyelvészeti egyezések

„A magyarság és a magyar nyelv kimmérgéta kapcsolatainak megállapításával új értelmet kapna az eddig jóformán kizárólagosan műkedvelőknek átengedett szumirmagyar kutatás is. A szumirok nyelv mai ismereteink szerint (1943) a jáfetita kaukázusi nyelvcsaládba tartozik, a magyar nyelv kaukázusi és ismeretlen eredetűnek mondott ősi szavainak az elemzésénél tehát a jövőben nem szabad figyelmen kívül hagynunk a szumir és hatti-hurri nyelvemlékeket.”

Hóman Bálint

Hóman Bálint középkoros történész, az MTA tagja (igaz, kizárták, de nem tudományos munkássága miatt), nem nyelvész. Az idézet az életében ki nem adott műveinek kiadásából való, nem betű szerint pontos, de a lényeges elem természetesen nem tűnik ki belőle: a magyar nyelv jövevényszavairól beszél, amit a kaukázusi kapcsolatokkal kaphatott. Nyelvészeti álláspontja lényegében a későbbi nosztratikus állásponttal egyező (jórészt a „fehér faj” sajátos elképzelése miatt), de ez nem jelenti azt, hogy magát a magyar nyelvet a sumerből származtatta volna. Természetesen az idézet nem az ugyanezen fejezet végén írt összefoglaló bekezdést tartalmazza: „Lehet, hogy a későbbi kutatások még több régi szavunk idegen eredetét fogják kideríteni, de ez sem változtathat a finnugor–magyar nyelvrokonságnak az összehasonlító nyelvtudomány módszerével végérvényesen bebizonyított tényén; legfeljebb a kölcsönszavakban kifejezett kultúrhatások mélységére deríthet új világot.” Ez pont nem arra utal, amit láttatni akarnak.

Csőkével és Gosztonnyal itt most nem foglalkoznék, mert lényegesen nagyobb terjedelmű lenne, mint az összes eddigi, mindenesetre Gosztony sokat idézet megállapítását a világ tudományos közvéleménye nemhogy nem fogadta el, de jórészt semmilyen hatással nem volt. A sumer-magyar rokonság „ténye” mellett állást foglalók közt egy csomó olyan van, aki ebben a kérdésben soha nem nyilatkozott, úgy mint Rawlinson, Oppert, Lenormant. Parpola a finn-sumer kapcsolatokat kereste, tehát ha Parpolának igaza van, akkor mégis közünk van a finn nyelvhez. A többi meg olyan dilettáns, mint Bobula, Badiny, Marton, Padányi.

Az itt felsorolt dilettáns nyelvészek tökéletes görbe tükre az összegzésben leírt elképesztő ostobaság. Azt állítja, hogy a sumerek országneve K.N.G.R, ami valójában H.N.G.R és magánhangzókkal feltöltve ez hungár lenne. A sumer írás nem abdzsad, hanem szó- és szótagírás, az itt leírt szó valójában ^kien-ĝir, ahol a „ki” nem tartozik a szóhoz, csak egy determinatívum, és csak írásban van értelme. Az en-ĝir összetétel az őslakók uralmát jelenti, vagyis a kifejezés ebben a formában az őslakók által uralt terület megnevezése. Még csak nem is országnév.

Mára ennyi az ostobaságról.