Magura fakó!

Nem ajánlom senkinek a belinkelt videót. Elrettentő példának szánom, bár a Youtube teli van elrettentő példákkal, amik senkit se rettentenek el a megalapozatlan képzelgésektől.

Képzeljünk el egy több tízezer darabból álló mozaikot, amiből mintegy ezer darabot ismerünk. A tudomány feladata az, hogy megpróbálja ezeket a darabokat elhelyezni a megfelelő helyre, és a helyre rakott darabkák alapján felvázolni, milyen is lehetett a kép eredetileg. A magyar áltörténészek ezzel szemben azt teszik, hogy az ismert ezer darabból kiválogatják az összes kéket (mintegy 50-100 darabot), aztán azt állítják, hogy a mozaik készítői a kék színt imádták, és az összes többi nem ismert darab is kék volt. Minden más színt kidobnak az ablakon, és ha valaki emlékezteti őket arra, hogy ezek a darabok is vannak, akkor legfeljebb azt válaszolják, hogy ezek a bizonyítottan kék mozaikban csak apró, zavaró momentumok, esetleg megpróbálják megmagyarázni, hogy eredetileg azok is kékek voltak, csak a Vatikán, vagy az MTA titkolja. Ezek a fantaszták sokszor mondanak ellent egymásnak, attól függően, hogy melyik színt választják, csak azt az egyet ismerik el közösnek, hogy a tudomány kísérletei eleve elhibázottak, hiszen a kép kék volt. Ezt állítja előadónk is, aki szerint a sumerológusok épp úgy szemellenzősök, mint a turkológusok és a finnugristák, de majd ő megmondja a tutit.

Horkovics-Kováts János nőgyógyász doktor az előadásában mélyen belekontárkodik a történelembe, régészetbe, sőt a geológiába is. Állításai lógnak a levegőben, de ez nem baj, aki meghallgatja, úgyse fog utánanézni, hogy melyik állítását vajon honnan vette. A videó elején mindjárt le is szögezi, hogy mintegy félezer könyvből ollózta össze a tudását és az előadását, amik közül is kiemelkedik Padányi Viktor: Dentumagyaria című munkája. Jól fogalmaz, valóban bekattant tőle.

A kezdés mindjárt a geológia és az archaeológia témakörébe is vág egyszerre, az úgynevezett utolsó jégkor, és annak körülményei. Az első mondat már hibás. Az – egyébként hibásan – utolsó jégkornak nevezett Würm-glaciális nem 70 ezer évig tartott, hanem 70 ezer éve kezdődött, és 13 ezer éve ért véget. Ráadásul egy roppant rövid, alig 4–5 ezer évig tartó interglaciális ékelődik csak a megelőző Riss-glaciális és a Würm közé, sőt végeredményben rövid interglaciálisokat leszámítva mintegy 2,5 millió éve beszélhetünk Európában jégkorról. Ettől a pillanattól kezdve pedig az egész elmélet a Kárpát-medencei emberekről, akik – úgymond – átörökítették a földművelést és a „tudományokat” a jégkor utánra, egy elképesztő halandzsává válik. Ez kulminál abban, amikor egy térképet láthatunk a Pannon-tengerről, ami a pliocén vulkanizmus térképe, tehát 2,5 millió évnél régebbi állapotokat ábrázol, és ezzel magyarázza a jégkor végi vízözönt, és az emberek feltelepedését a hegyoldalakba, hogy ebből bravúrosan eljussunk Székelyföldre a pallagkultúrás földműveléshez. A pliocén tengert a 12 ezer évvel ezelőtti olvadás ábrájaként bemutatni olyan abszurdum, amire nincs szó. A Pannon-tenger nem a jégolvadékból keletkező beltenger volt, hanem a Kárpátok felgyűrődését követő aljzatvékonyodás miatt bekövetkező gyors medencesüllyedés alakította ki. Ezt a medencét több millió év alatt töltötte fel a Duna és a Tisza hordaléka, ezért vannak ma Magyarországon a kiterjedt síkságok. 12 ezer évvel ezelőtt nem alakult ki ismételten a Pannon-tenger, az olvadás annyira azért nem volt gyors ütemű, hogy a Vaskapu képes lett volna visszaduzzasztani a vizeket, főleg hogy természetesen a Dunát leszámítva minden errefelé haladó folyó kizárólag a Kárpátok csapadékát viszi le, semmilyen összeköttetése nincs az északi területekkel. Vízrajzilag is képtelenség lenne, geológiailag is, de egyébként nyilván semmi nyoma se maradt ilyennek, mert nem történt meg.

(Kép: A szaharai élővilág ábrázolása egy körülbelül 12 ezer éves rajzon, Líbiában. Forrás: The archaeological sites in Sahara desert and Acacus)

Előtte még hallunk a jégpáncél miatt hiányzó víz következményeiről, ami állítólag elsivatagosodást okozott a déli félgömbön, illetve más helyeken, ahol nem volt jég. Holott ennek épp az ellenkezője igaz, hiszen mindenki ismerheti a tényeket, miszerint a Szahara helyén egy buja, trópusi erdős szavanna létezett még 8–10 ezer évvel ezelőtt is. Konkrétan hamis az az állítás is, ami dilettánsainknál gyakran előfordul, miszerint a Kárpát-medence valamiféle sziget lett volna az eljegesedésben, amit – a megfelelő geológiai dilettantizmus mellett érthető módon – a Kárpát-medence vékony aljzatával hoznak összefüggésbe. Az alábbi térképen a szürkével jelölt folt az eljegesedés maximális kiterjedése, jól látható módon Európa nem volt 3 km vastag jégréteg alatt. Bármit is képzel Horkovics-Kováts a neandervölgyiekről, ők se tudtak volna jégen megélni, ők is az állandó jég határától délre éltek. A Kárpát-medencének pedig nem lett melegebb az éghajlata attól, hogy itt vékonyabb a földkéreg, mert ez legfeljebb a geotermikus gradiensre van hatással. A felszíni hőmérsékletet az éghajlatot alakító tényezők determinálják, ezek között van a medencejelleg is, meg az is, hogy a Kárpát-medence a legnagyobb eljegesedés határától tényszerűen délebbre van. Következésképp a bullshitek királya, hogy az északi félgömbön kipusztult az emberiség, és csak a Kárpát-medencében tudott túlélni.

(Kép: Az eljegesedés maximuma szürkével jelölve. Forrás: J. Ehlers & P.L. Gibbard: The extent and chronology of Cenozoic global glaciation. Quaternary International, 164-165.)

Az emberiség nem pusztult ki. Az ősrégészet nem csak a neandervölgyiek telepeit ismeri egészen az eltűnésükig – ami persze nem a jégkor, hanem a modern ember megjelenésének következménye –, hanem a mousteri, aurignaci és gravetti kultúrákat is, amiknek elterjedése valamilyen csoda folytán éppen kirajzolja az aktuális állandó jéghatárt. Ennek Kárpát-medencei képviselője a szeleta-kultúra, ami csak egy egészen apró részlete az egésznek.

(Kép: ezt a térképet láthatjuk a videóban a 12 ezer évvel ezelőtti, jégkor végi állapotok illusztrálására. A képet én készítettem tízegynéhány éve, és a pliocén vulkanizmus ábrázolása a korabeli Pannon-tengerrel. Körülbelül 5 millió évvel ezelőtti állapotot ábrázol.)

A pallag és a magura fogalmak hirtelen bevezetésével meg is érkeztünk a Kárpát-medencei ősmagyarok hagymázához. A magura népnév kényszerképzete a román măgură (hegy, domb) helynévképzőre megy vissza, aminek valamikor akár szláv párjai is lehettek, mivel a latin macula származéka az albán magulë és az aromán mãgulã szavakon keresztül. Ezért vannak magura nevű települések Romániában, és magurához hasonló hegynevek a Felvidéken, nem azért, mert egy sosemvolt magura nevű nép települései. Horkovics-Kováts tehát sikeresen levezette, hogy a Kárpát-medencét 12 ezer éve a románok lakták. Csak meg ne tudják, mert akkor a dák-római folytonosság elméletéből hamarosan magura-dák-római folytonosság lesz.

A magura csak úgy jön elő, hogy valakinek a feltételezése szerint 12–10 ezer éve egy magura nevű nép élt itt, amire megint csak nincs semmi bizonyíték, felsorol néhány földrajzi nevet, amiben ez a szó szerepel. A környező országok teli vannak -vár végződésű településnevekkel is, mégsem egy vár nevű nép hagyta itt őket. A településnevekből nem lehet népnévre következtetni, főleg nem tízezer éves távlatokban. Egészen más a helyzet a törzsneves településekkel, amiknél csak azért tudjuk, hogy azok törzsnevek voltak, mert forrásunk van arra, hogy létező törzsnevek, amiket aztán a helynevekből azonosítottak. A fordítva okoskodás források híján ostobaság. A név bedobva, kijelentő módba téve, tehát bizonyítva. Legalábbis a dilettánsok szerint. Ezek után a „magura” nép már mint tény szerepel. Az egyiptomi Ré napisten emlegetése csak azért érdemel említést, mert üdítő színfolt a szórakosgató szabad asszociációk között, hogy itt végre az egy szál r hang megfejtése nem az „úr” szó, hanem Ré, de ennél többet nem is érdemel.

A pallagok természetesen nem köthetők a több mint félmillió éve már nem létező Pannon-tengerhez. A Kárpát-medencében ezután soha nem volt nagy kiterjedésű állandó víz, legfeljebb a folyók ártereinek mocsárvidékei. A pallag – azaz a teraszos földművelés – a világ számos hegyvidékén elterjedt, egyébként teljesen természetes módszer, mivel a megművelt talaj erózióját ez akadályozza a leghatásosabban. Nincs ebben semmi rendkívüli, főleg nem székely különlegesség.

És még csak a videó tizedik percénél tartunk a több mint két órából...

A Kárpát-medencei kirajzás térképe teljesen légből kapott, de legalább eljutunk a kedvenc témához, Mezopotámiába. Kijelentés: az írás és a földművelés nem itt született meg, hanem a Kárpát-medencéből hozták. Hogy a Kárpát-medencében nincs nyoma földművelésnek? Oda se neki. A pallagkultúra gyakorlatilag egy Czimbalmos Tivadar nevű ember biznisze, aki kitalálta és terjeszti, hogy az erdélyi teraszos földművelés 35 ezer éves lenne, miközben erre soha nem mutatott fel semmilyen bizonyítékot. Mezopotámiában meg természetesen nem teraszos földművelés volt, tehát oda se kapcsolódhatna sehogy, még ha a legcsekélyebb igazságtartalom is lenne az állításban. Hogy az írás kialakulása az uruki archaikus írástól kezdve végigkövethető, egymásból szervesen levezethető, és kizárólag Mezopotámiához köthető elemekből áll össze? Nem számít, mert a korai piktografikus írásoknál kissé előrébb tartó tatárlakai írásemlékek minden józan észt felülírnak. Semmi, de az égvilágon tényleg semmi nincs, ami a Kárpát-medencei származtatásukat indokolná.

Az egyetlen vékonyka szál a tatárlakai leleteknek nevezett együttes. Tekintsünk el Tatárlaka összes létező problémájától, akkor is leszögezhető, hogy ha a sumer írás netán Erdélyből származott volna – de ezt azért inkább ne vegyük készpénznek –, az se azt bizonyítaná, hogy a tatárlakai írást magyarok írták. Értjük a problémát? Az a kijelentés, hogy bizonyítva lenne a tatárlakaiból származó sumer írás egy szokásos levegőbe beszélés. Itt pedig bejön a második általam gyártott térkép, amiről itt írtam: https://laszlovszkyandras.blog.hu/2019/07/27/terkepolvasasi_segedlet.

Bobula és Badiny emlegetése nem maradhat el, ahogy Badiny abszolút megalapozatlan 6000 szavas sumer–magyar szóegyezése sem. Mindjárt kapunk is belőle egy csokrot, 90 darabot. Ezek közt a többség olyan, mint a bába–baba párba állítása, ahol a sumerben a baba természetesen nem bábát, hanem zabkását jelent, vagy a babrál–babar, ahol a babar azt jelenti, hogy fehéredik, sápad, a su₈-ba pedig nem suba, hanem juhász (és az olvasata szuba). Nem megyek végig mind a 90 szón, a többsége ilyen, akinek van affinitása hozzá, nézzen utána. A többség nem fog utánanézni, csak álmélkodik a nemlétező szavak és nemlétező jelentések drámai hasonlóságán. Ilyeneket nyilván bárki elő tudna állítani, a 6000 ilyenhez néhány óránál több nem kell. Talán érthetőbb, ha az idővel bekúszó magyar–ógörög szóhasonlításokat is megnézzük, ahol a csendes–cendesz szópárban az ógörögben nem is létező c betű található, ami akkor is marhaság, ha a cs hangot akarná jelölni, mert olyan se volt. Ehhez legközelebb talán az ακούνητος (mozdulatlan, nyugodt) szó áll. Vagy a luk-lakosz, ahol viszont legfeljebb λακκος lehetne, és ez gödör, üreg jelentésű. A πικρός jelentése nem pokróc, hanem keserű Ez megint konkrétan szándékos hamisítás.

Ezzel eljutottunk az előadás feléig, innentől csak és kizárólag a mindenki magyar címszóval leírható ollózás következik, ami érdektelen ebből a szempontból, mivel ahogy belátjuk, hogy a Kárpát-medencei kirajzás elmélete egy merő marhaság, ez is önmagától cáfolódik. Azt kell gondoljam, Horkovics-Kovátsnak felesleges volt félezer könyvet elolvasni. Vagy a szakirodalomnak nem nevezhető fantáziák legalját olvasta, vagy semmit sem tudott belőle hasznosítani.