Röviden: semmit.

Tapasztalatból tudom, ezzel máris felültem a puskaporos hordó tetejére. Nem csak azoknak, akik a krónikáinkat szó szerinti beszámolónak tekintik, de még a történészek számára is van egyfajta komfortzóna, egy jól bejáratott értelmezési hagyomány, amiből még kitekinteni is nehéz, nemhogy kitörni belőle. Megkaptam már címkeként, hogy hiperkritikus vagyok, holott nem érvek nélkül állítom az alábbiakat, hanem mert a történész első számú fegyverével, a forráskritikával felfegyverkezve nem az értelmezési hagyományt, hanem a forrásokat nézem. Ezért ezt a sommás megállapítást kicsit ki lehet, és ki kell fejteni. A honfoglalás tárgykörében nem csak magáról Álmosról, de annak anyjáról és apjáról is kazalnyi irodalom született, ám ezeket most ne tekintsük át, hanem csak nézzük meg szigorúan, mire támaszkodik az egész halmaz. Összesen két darab forrásra!

A kettő közül természetesen a fontosabbik Anonymus Gesta Hungaroruma. A másik pedig VII. Kónsztantinosz De administratio imperio (a továbbiakban DAI) című munkája, ami azonban egy feltételesen hozzá kapcsolható néven kívül nemigen tartalmaz érdemi információt. Minden más közép- és újkori említés e kettő valamelyikére, de döntő többségben Anonymusra vezethető vissza, ezért most semmi mást nem fogok használni, csak két forráskiadást, és megnézem, mit tudnánk Álmosról, ha nem lenne nemzeti prekoncepció a léte, illetve nem épült volna fel egy szilárd értelmezési hagyomány abban a tekintetben legalábbis, hogy történeti személy. A két felhasznált irodalom:

Moravcsik Gyula: Constantine Porphyrogenitus De Administrando Imperio (Budapest, 1949. Magyar–görög tanulmányok)

Pais Dezső: Anonymus Gesta Hungarorum (MEK OSZK)

Annyiban azonban nem lehet elvonatkoztatni a történettudomány jelen állásától, hogy e két mű általános történeti forrásértékének megítélése szóba ne kerüljön. A DAI telis-teli van tévedésekkel. E tévedések egy része szimplán a másolások során keletkező szövegromlás, hiszen a valamikor 952 után írt művet már 979-ben lemásolták (X), majd ezt másolták tovább 1059–1081 között valamikor (P), ezt minimum hárman másolták (V, 1509, M, 1560–1586, Ba, 1711). A V másolatot igen hamar, 1509–1529 között tovább másolták (F), majd 1611-ben újra (Me), és végül a Ba-t 1840-ben (Be). Ezek közül a P, V, F, M teljes másolat, a többi kivonatolás. A V teli van másolási hibákkal, így lett a P ό Άλμούτζης kifejezéséből Σαλμούτζης, tehát nevek tekintetében a V és F megbízhatatlan. [Moravcsik: Critical Introduction] A DAI-ban több más okból keletkező hiba és tévedés is van, mint a császár által felhasznált források hibái, azok téves értelmezései, több forrás egybeszerkesztésével keletkező ellentmondások, és egyszerű tárgyi tévedések. Például szerinte a dunai bolgárok ellen vezetett hadat Árpád fia Λέοντος vezette (45P), miközben Árpád fiainak felsorolásakor elfelejti megemlíteni, sőt azt állítja, hogy négy fia van, akiket fel is sorol, de Λέοντος nincs köztük. Összességében a DAI más forrásokkal nem ellenőrizhető állításai igen-igen erős fenntartásokkal kezelendők, és csak akkor fogadhatók el feltételes módban, ha egyébként történeti kontextusba illeszkednek, illeszthetők.

Anonymus munkája a 19. század közepéig a honfoglalás első számú forrásának számított. A szövegben egyáltalán nem kételkedtek, állításait elfogadták. Akkor azonban a forráskritika éledezésével, azaz a történettudomány tudományos szintre emelkedésének kezdetével azonnal szembetűnő lett, hogy megbízhatatlan forrás. Azóta feltártuk az általa használt irodalom nagy részét, látjuk, mennyire szabadon kezelte azokat, és az írói képzelet gyakran elragadta. Szerinte 931-ben született az a Taksony, aki 947-ben hadjáratot vezetett Itáliába. A címe se véletlenül geszta, a középkor divatos irodalmi műfaja a történelemnek álcázott regény, aminek legfeljebb annyi történeti alapja van, mint egy mai közepes minőségű történelmi regénynek. Henryk Sienkiewicz Quo vadisa valószínűleg közelebb áll a valósághoz, mint Anonymus gesztája. Ennél nem is időznék sokat, a történeti forráskritika ide vágó szakirodalma bárki számára elérhető, ha eddig még nem találkozott volna vele.

A DAI-ban összesen kétszer szerepel az Álmos névvel kapcsolatba hozott névalak, az is egy gondolatban:

(170Be) Την περί εμέ σου σχέσιν τε καί προαίρεσιν μεγάλως έναποδέχομαι, καί την ευχαριστίαν ομολογώ σοι προσήκουσαν, έπεί δε άδυνάτως έχω προς την τοιαύτην αρχήν, ύπακοΰσαι ου δύναμαι, άλλά μάλλον έστιν έτερος ασι έμοϋ βοέβοδος, λεγόμενος Άλμούτζης καί υιόν κεκτημένος όνόματι Άρπαδήν εκ τούτων μάλλον είτε εκείνος ό 3Αλμούτζης, (111ΤΡ) είτε ο υιός αύτοϋ Άρπαδής ΐνα γένηται αρχών, καί έστιν υπό τον λόγον υμών.

Ez a szakasz a kazár kagán szavait idézi, amikor arról beszél a követségnek, hogy az Άλμούτζης nevű vajdájuk, vagy annak fia legyen a herceg, és engedelmeskedjenek az ő szavainak. Ennyi. Se több, se kevesebb. Άρπαδής (Arpadisz) nagy biztonsággal azonosítható Árpáddal. Árpád személyével nincs akkora probléma, mint Álmossal, őt inkább el lehet fogadni történetinek, hiszen a nevét Tormás és Bulcsú 948 körüli követjárásakor maguktól a követektől hallotta. Tormás információja arról, hogy a dédapja volt Árpád, a honfoglaló vezér elfogadható adat. A DAI hapax legomenonja Άλμούτζης-ről viszont nem ugyanaz a kategória.

Azt, hogy az Άλμούτζης név azonos lenne Álmossal, kizárólag annak alapján gondoljuk, hogy Anonymus szerint Árpád apját Álmosnak nevezték, tehát Άρπαδής apja Άλμούτζης azonos az Árpád apja Álmos meghatározással. Ha ez nem lenne, az Άλμούτζης nevet még véletlenül se olvasnánk Álmosnak. Az Άλμούτζης középgörög ejtése Almudzisz, ha Kónsztantinosz Almodziszt akart volna írni, akkor Άλμότζης-t írt volna. A végződés is problémás, mert a szó végi s-t simán szummával írta volna, ugyanezzel a betűkapcsolattal Termecsü, vagy Tarkacsu nevét írta le. A név, amit Kónsztantinosz le akart írni, Almucs(u) hangzású lehetett, de hogy honnan vette ezt a nevet, azt nem lehet tudni. A magyar neveknél a cs~s variancia jól látható (Termecsü~Tormás, Tarkacsu~Tarhos, Jutocsa~Jutas), de a DAI-ban nem az s-ses, hanem a cs-s változatok átírásai találhatók.

Ennek az olvasatnak Anonymus se mond ellent, aki Almus alakban írta a latin nyelvű munkájában Álmos nevét (illetve az a 13. századi másoló, akinek a másolata fennmaradt). Ugyanő Kadocsát Cadusa, Ócsádot Ousad alakban írja, tehát nála is az Almucs(u) olvasat egy lehetséges megoldás, és valamennyi általa használt személynév, amiben cs~s variancia tapasztalható, pontosan ugyanígy viselkedik.. A legtöbben nem tudják feltenni, hogy Anonymus olvashatta a DAI-t. Ám az egyáltalán nem volt titkos, személyes mű, az ő idejére már az X és a P másolatok is megvoltak. Honnan máshonnan ismerhette ezt a nevet, mint a DAI-ból? A sokak által feltett őskrónikának semmi nyoma, írásos magyar hagyománynak sincs nyoma, és ha már Tormás idején is csak a dédapa, Árpád szerepelt az elbeszélésében, akkor még több mint két évszázad múlva milyen szájhagyomány maradhatott fenn Árpád apjáról? Ez a névazonosság véletlenül nem állhat elő. Két lehetőség van, vagy azért azonos a két név, mert valódi történeti személy, és Anonymusnak rendelkezésére állt valamilyen általunk még nem ismert forrás, vagy azért, mert Anonymus a DAI-ból szerezte az információt. Harmadik lehetőség nincs, az utóbbi eset viszont azt jelentené, hogy Anonymus egyetlen név említését felhasználva egy teljes élettörténetet komponált Árpád apjának, hiszen a DAI-ban semmi más nincs, mint hogy Árpád apját Almucsnak nevezték. A DAI ismeretét egyébként a hét vezér említése is alátámasztja, hiszen a hét honfoglaló törzs felsorolása is benne van, a hét törzshöz pedig hét vezér is dukál, és megalkotta a hét honfoglaló vezér névsorát is. Sem a hetes számnak ez a jelentősége nem merül fel más forrásban, sem a DAI által közölt hét honfoglaló törzs nem igaz, így megint csak hatalmas véletlen lenne, hogy mind a DAI, mint Anonymus éppen erre a hetes számra lyukadt volna ki egymástól függetlenül.

Innentől a történésznek is két lehetősége van. Vagy vállrándítva rábólint, hogy nyilván voltak forrásai, amit nem ismerünk, vagy joggal kételkedik Anonymus minden állításában, ami Álmosra vonatkozik. Ha viszont ebben kételkedik, akkor azonnal Álmos történetisége is megkérdőjeleződik. Hogy ki melyik utat választja, egyéni habitusának kérdése, de a történetiség kétségbevonását nem lehet hiperkritikának nevezni, hanem a normál forráskritika egyik lehetséges végkimenetelének. Miután Anonymus szabad forráskezelését, írói vénájának megnyilvánulásait, költött és kitalált motívumait már jól ismerjük, az utóbbi megoldás nagyon is valíd.

Végezetül még annyit Anonymusról, hogy az ismeretlen személyazonosságú P. mester egy Béla nevű király jegyzője volt. I. Béla nemigen lehetett, IV. Béla pedig valószínűleg túl késői. A legvalószínűbb II. és III. Béla, az előbbi esetben 1150 körül, az utóbbiban 1200 körül írhatta a gesztáját. Ám akár Vak Béla, akár Nagy Béla volt az ő királya, akinek megrendeléséből megírta a művét, mindketten annak az Álmos hercegnek a leszármazottai, aki Kálmán idején mindenáron uralkodó akart lenni, akinek fiát Kálmán megvakíttatta, majd végül mégis ez a vak ember került trónra, és utána már csak és kizárólag Álmos herceg utódai voltak Magyarország Árpád-házi királyai. Ennek az ágnak a történelemhamisítását is jól ismerjük, amivel Kálmánt minden módon igyekeztek besározni, hogy elmondhassák, Álmos volt minden szempontból az alkalmas uralkodójelölt. Véletlen lenne, hogy az Árpád-ház Álmos ágának megbízásából éppen Álmos lett Árpád apjának is a neve? Sokkal inkább tűnik úgy, hogy Álmos itt Vak Béla uralkodási jogának legitimációja. A DAI-ból egyedül csak egy nevet tudunk meg, amit Anonymus kerekített komplex történelmi regénnyé.

PS

A reakciók alapján még egy mondatot írnék arról, hogy a DAI ismeretéhez Anonymusnak nem kellett Bizáncba mennie, sőt még görögül se kellett tudnia. III. Béla ugyanis Bizáncban nevelkedett, és mint bizánci trónörökös, egészen biztosan a kezébe nyomták a DAI-t. Akár az ő emlékezetében, akár kivonatok formájában a DAI információi tőle is származhattak.