Hogyan lehetnének magyar feliratok etruszkföldön? Ezt soha nem magyarázza senki. Egyetlen próbálkozás Mario Alineinél olvasható, akinek az első feltevése az etruszk-magyar rokonság volt, mégpedig úgy, hogy az etruszkok a Kárpát-medencében élő finnugorok lettek volna. Alinei ezen állítását a tudomány nem fogadta be, pedig később módosított is rajta, és későbbi munkáiban már az etruszkok türk nyelvekkel való hasonlatosságáról beszélt. Ezeket a módosított nézeteket természetesen nem szokták emlegetni, pedig véletlenül éppen a türk népek saját írása is egy rovásféle. Ennek a katyvasznak a rejtelmeihez elsősorban a tényeket kell megnézni.

Az írásnak van egy olyan jó tulajdonsága, hogy épp azért ismerjük, mert fennmaradt valamilyen módon. Következésképp mindenképpen az ismereteket lehet alapul venni, és az elméleteknek nem érintőlegesen, hanem szorosan kapcsolódni az ismert tényekhez. Az ismert tény például az, ami a nyitóképen látható, az etruszk és latin ábécé összehasonlítása. Ebben vannak olyan latin írásjelek, amik később kikoptak a használatból, illetve egyes betűformák a preklasszikus latin epigráfiában még jobban hasonlítottak az etruszkhoz, mint később. A fejlődés menete a latinban egyértelmű, ahogy az is, hogy az etruszk írás nemhogy hatással volt a latin írásra, de közvetlen előzménye. Ilyen módon rögtön megállapítható, hogy ilyen szoros kapcsolatot nem lehet a rovás és a latin között feltenni, vagyis az etruszk írás közelebbi rokona a latinnak, mint a rovásnak. Sokkal jogosabb lenne a latinnal megpróbálkozni, de mivel látszik, hogy az etruszk és a latin különböző nyelv, még az se indokolt.

Az etruszk írás ismét nyilvánvaló kapcsolatban áll a göröggel. A pszi és a phi azonossága jól látszik. Az X a khi betűje, az etruszkban talán már iksz volt. Az U az üpszilon, a T a tau, az S a sztigma, az R a ró, a Q a koppa, és a többi... A sztigma, koppa, és több más archaikus betű végül kikopott a görögből, de eredetileg megvolt. Az etruszk ábécé tehát a latin mellett gyakorlatilag azonos a görög ábécével is. Ha az ezeket az írásokat hordozó népek történetét is ismerjük, nem meglepő módon találkoznak. Mindannyian a tengeri népek két hullámú vándorlásában tűntek fel. A pregörög népek közül az aḫḫiyawa-akaiwasa (akháj) együtt tűnik fel az első hullámban a turusa-taruisza (etruszk) néppel, sőt a sekeles-szikalaju (szikul), sardana (sardán) népekkel, mely utóbbiak Szicília és Szardinia névadói. Ezek után a második tengeri koalíció a denen-danuna (dór) mellett a frügök, lüdök, müszök, lükök és paleszetek megjelenésével járt. Bárhogy nézzük, ezek a népek a Közel-Keleten futnak össze, ahol az első betűírások ismertek, így közös eredetük gyakorlatilag bizonyos. Ide tartoznak Anatólia más pregörög írásai is, mint a lük, káriai és piszidiai, még akkor is, ha egyébként csak a klasszikus görög korból ismertek, mivel az archaikus írásképük erre utal.

(Kép: Lük ábécével írt felirat. Ebẽñnẽ prãnawu mẽn eprãnawatẽ hanadaza hrppiladi ehbi setideime, azaz „Hanadaza építette ezt a házat feleségének és fiának”)

És vajon mi a helyzet a rovással? A rovás körül ma nagy a káosz, leginkább azért, mert dilettánsok hada foglalkozik vele, és összevissza beszélnek ezt is meg azt is. Külön probléma a rovások kapcsán, hogy a tudomány sem áll a helyzet magaslatán, amikor például Róna-Tas András csak két darab írásjel között lát összefüggést a türk és a magyar rovásban. Ez rendkívül megnehezíti a fantasztákkal való vitát, akik viszont egyrészt mindennel mindent összefüggőnek látnak, függetlenül attól, hogy van-e annak bármi realitása, másrészt pedig a magyar rovást mintegy kiszakítja a természetes környezetéből, a pusztai népek hagyományos írásainak vizsgálatából, és tág teret hagy a hermeneutikus fantáziáknak. Ha belátnánk, hogy a türk és a magyar rovás között van összefüggés (van, erről talán máskor), akkor a helyzet leegyszerűsödik: a türk rovást az arámi írással hozzák kapcsolatba. Bár az arámi eredeztetés vitatható bizonyos jellemzők alapján, de magában az, hogy a türk rovást a Közel-Kelettel hozzák kapcsolatba, máris kapcsolatot teremt a fent részletezett tengeri népek írásaival.

Itt van az a kapcsolat, ami indokolható, de ez nem jelenti azt, hogy az etruszk írás rovás lenne, és még kevésbé jelenti azt, hogy magyarul lehetne olvasni az etruszk feliratokat.

És most lássuk az etruszk szarkofágokat, amik a magyar rovásírásleletek weboldalán látható, de nem fogom belinkelni, mert ennek az oldalnak nem csinálok reklámot. Szerzője egy ismeretlen önjelölt nyelvész, de ha ismerném, se írnám le a nevét.

(Kép: Tarquinia Etruszk Múzeum, Montaldo di Castro, az elöljáró szarkofágja)

Az eredeti oldalon egy nagyon rossz felbontású kép van, ráadásul minden információ nélkül. Természetesen nem Laris Pulena szarkofágja szerepel itt, mert azon túl hosszú a szöveg, és sokkal nehezebb lenne magyar szöveget varázsolni belőle, hanem Velthur Partunus, az „elöljáró” szarkofágja, ami rövidebb írás, és persze itt is amit nem sikerült (kevéssé) értelmes magyar szöveggé csavarni, azt inkább olvashatatlannak jelölte. I. e. 300 és i. e. 270 között keletkezett, bőven a klasszikus latin korában, a késő etruszk korban.

(Kép: Laris Pulena szarkofágjának felirata)

Az írás minden hasonlóság ellenére nem rovás, hanem etruszk írás. Kapunk egy igényes átírást is. Ahol úgy tetszett, csak a konkrét hangértékkel, ahol pedig szükségesnek látszott, szótagként. Már itt megjegyzem, az etruszk írás betűírás, csakúgy, mint a rovás, és ha néhol nem is jelölték a magánhangzókat, attól még nem lesznek szótagok.

A felirat a késői datálás miatt kissé vegyes, nem csak etruszk, hanem latin ábécé elemei is megjelennek benne, ráadásul az írásjelek formája is kissé eltér a klasszikustól. Az első betű mindjárt nem K. Soha nem írtak így K betűt, ez sokkal inkább P lehetne, de valójában V (vö. nyitókép), a második meg E. Érdemes-e innentől komolyan venni? Merthogy körülbelül így folytatódik, hogy az L helyes, majd nem O, hanem TH, aztán latin V, a végén pedig a D egyébként se lehetne semmilyen körülmények között N, legfeljebb D, de a szövegben ez a betű rendszeresen az R hangot jelöli. Az első szó tehát VELTHVR. Ebből mindjárt következik, hogy utána a PARTVNVS jön, amely szóban már a betűk lemásolása se sikerült, nemhogy a fonetizálásuk. A teljes szöveg:

VELTHVR PARTVNVS LAIKSALIMA KLAN RAMTHAS KVKLNIAL ZILX KEXANERI TENTHAS AVIL SVALTHAS T+++II

Mit hozott ki ebből a rovásbigyós?

Égi lován vándorol, lánykái szívein él ..A.. R.. harag ékszere képe eláru(lja) p..e..n/ny..sz képe a ...ág... gyalogok célja rossz.

Magyarul úgy sincs értelme, hogy annyit görcsölt a hibás átírással, tetszés szerinti fonetizálással. Egy zagyva szöveget sikerült összegányolni tökéletesen hibásan. Utána meg ezekkel a rettenetesen primitív agymenésekkel  példálóznak a mindent elhívő, történelemben, nyelvekben teljesen járatlan, de legalább magukat mindenttudónak képzelő átlag magyarok.

Ez katasztrófa.