jártamban-keltemben

Magyar rovás etruszk szarkofágokon?

2019/08/28. - írta: Laszlovszky András

etruszk.jpg

Hogyan lehetnének magyar feliratok etruszkföldön? Ezt soha nem magyarázza senki. Egyetlen próbálkozás Mario Alineinél olvasható, akinek az első feltevése az etruszk-magyar rokonság volt, mégpedig úgy, hogy az etruszkok a Kárpát-medencében élő finnugorok lettek volna. Alinei ezen állítását a tudomány nem fogadta be, pedig később módosított is rajta, és későbbi munkáiban már az etruszkok türk nyelvekkel való hasonlatosságáról beszélt. Ezeket a módosított nézeteket természetesen nem szokták emlegetni, pedig véletlenül éppen a türk népek saját írása is egy rovásféle. Ennek a katyvasznak a rejtelmeihez elsősorban a tényeket kell megnézni.

Az írásnak van egy olyan jó tulajdonsága, hogy épp azért ismerjük, mert fennmaradt valamilyen módon. Következésképp mindenképpen az ismereteket lehet alapul venni, és az elméleteknek nem érintőlegesen, hanem szorosan kapcsolódni az ismert tényekhez. Az ismert tény például az, ami a nyitóképen látható, az etruszk és latin ábécé összehasonlítása. Ebben vannak olyan latin írásjelek, amik később kikoptak a használatból, illetve egyes betűformák a preklasszikus latin epigráfiában még jobban hasonlítottak az etruszkhoz, mint később. A fejlődés menete a latinban egyértelmű, ahogy az is, hogy az etruszk írás nemhogy hatással volt a latin írásra, de közvetlen előzménye. Ilyen módon rögtön megállapítható, hogy ilyen szoros kapcsolatot nem lehet a rovás és a latin között feltenni, vagyis az etruszk írás közelebbi rokona a latinnak, mint a rovásnak. Sokkal jogosabb lenne a latinnal megpróbálkozni, de mivel látszik, hogy az etruszk és a latin különböző nyelv, még az se indokolt.

Az etruszk írás ismét nyilvánvaló kapcsolatban áll a göröggel. A pszi és a phi azonossága jól látszik. Az X a khi betűje, az etruszkban talán már iksz volt. Az U az üpszilon, a T a tau, az S a sztigma, az R a ró, a Q a koppa, és a többi... A sztigma, koppa, és több más archaikus betű végül kikopott a görögből, de eredetileg megvolt. Az etruszk ábécé tehát a latin mellett gyakorlatilag azonos a görög ábécével is. Ha az ezeket az írásokat hordozó népek történetét is ismerjük, nem meglepő módon találkoznak. Mindannyian a tengeri népek két hullámú vándorlásában tűntek fel. A pregörög népek közül az aḫḫiyawa-akaiwasa (akháj) együtt tűnik fel az első hullámban a turusa-taruisza (etruszk) néppel, sőt a sekeles-szikalaju (szikul), sardana (sardán) népekkel, mely utóbbiak Szicília és Szardinia névadói. Ezek után a második tengeri koalíció a denen-danuna (dór) mellett a frügök, lüdök, müszök, lükök és paleszetek megjelenésével járt. Bárhogy nézzük, ezek a népek a Közel-Keleten futnak össze, ahol az első betűírások ismertek, így közös eredetük gyakorlatilag bizonyos. Ide tartoznak Anatólia más pregörög írásai is, mint a lük, káriai és piszidiai, még akkor is, ha egyébként csak a klasszikus görög korból ismertek, mivel az archaikus írásképük erre utal.

Fájl:Lycian inscription.jpg

(Kép: Lük ábécével írt felirat. Ebẽñnẽ prãnawu mẽn eprãnawatẽ hanadaza hrppiladi ehbi setideime, azaz „Hanadaza építette ezt a házat feleségének és fiának”)

És vajon mi a helyzet a rovással? A rovás körül ma nagy a káosz, leginkább azért, mert dilettánsok hada foglalkozik vele, és összevissza beszélnek ezt is meg azt is. Külön probléma a rovások kapcsán, hogy a tudomány sem áll a helyzet magaslatán, amikor például Róna-Tas András csak két darab írásjel között lát összefüggést a türk és a magyar rovásban. Ez rendkívül megnehezíti a fantasztákkal való vitát, akik viszont egyrészt mindennel mindent összefüggőnek látnak, függetlenül attól, hogy van-e annak bármi realitása, másrészt pedig a magyar rovást mintegy kiszakítja a természetes környezetéből, a pusztai népek hagyományos írásainak vizsgálatából, és tág teret hagy a hermeneutikus fantáziáknak. Ha belátnánk, hogy a türk és a magyar rovás között van összefüggés (van, erről talán máskor), akkor a helyzet leegyszerűsödik: a türk rovást az arámi írással hozzák kapcsolatba. Bár az arámi eredeztetés vitatható bizonyos jellemzők alapján, de magában az, hogy a türk rovást a Közel-Kelettel hozzák kapcsolatba, máris kapcsolatot teremt a fent részletezett tengeri népek írásaival.

Itt van az a kapcsolat, ami indokolható, de ez nem jelenti azt, hogy az etruszk írás rovás lenne, és még kevésbé jelenti azt, hogy magyarul lehetne olvasni az etruszk feliratokat.

És most lássuk az etruszk szarkofágokat, amik a magyar rovásírásleletek weboldalán látható, de nem fogom belinkelni, mert ennek az oldalnak nem csinálok reklámot. Szerzője egy ismeretlen önjelölt nyelvész, de ha ismerném, se írnám le a nevét.

(Kép: Tarquinia Etruszk Múzeum, Montaldo di Castro, az elöljáró szarkofágja)

Az eredeti oldalon egy nagyon rossz felbontású kép van, ráadásul minden információ nélkül. Természetesen nem Laris Pulena szarkofágja szerepel itt, mert azon túl hosszú a szöveg, és sokkal nehezebb lenne magyar szöveget varázsolni belőle, hanem Velthur Partunus, az „elöljáró” szarkofágja, ami rövidebb írás, és persze itt is amit nem sikerült (kevéssé) értelmes magyar szöveggé csavarni, azt inkább olvashatatlannak jelölte. I. e. 300 és i. e. 270 között keletkezett, bőven a klasszikus latin korában, a késő etruszk korban.

(Kép: Laris Pulena szarkofágjának felirata)

Az írás minden hasonlóság ellenére nem rovás, hanem etruszk írás. Kapunk egy igényes átírást is. Ahol úgy tetszett, csak a konkrét hangértékkel, ahol pedig szükségesnek látszott, szótagként. Már itt megjegyzem, az etruszk írás betűírás, csakúgy, mint a rovás, és ha néhol nem is jelölték a magánhangzókat, attól még nem lesznek szótagok.

A felirat a késői datálás miatt kissé vegyes, nem csak etruszk, hanem latin ábécé elemei is megjelennek benne, ráadásul az írásjelek formája is kissé eltér a klasszikustól. Az első betű mindjárt nem K. Soha nem írtak így K betűt, ez sokkal inkább P lehetne, de valójában V (vö. nyitókép), a második meg E. Érdemes-e innentől komolyan venni? Merthogy körülbelül így folytatódik, hogy az L helyes, majd nem O, hanem TH, aztán latin V, a végén pedig a D egyébként se lehetne semmilyen körülmények között N, legfeljebb D, de a szövegben ez a betű rendszeresen az R hangot jelöli. Az első szó tehát VELTHVR. Ebből mindjárt következik, hogy utána a PARTVNVS jön, amely szóban már a betűk lemásolása se sikerült, nemhogy a fonetizálásuk. A teljes szöveg:

VELTHVR PARTVNVS LAIKSALIMA KLAN RAMTHAS KVKLNIAL ZILX KEXANERI TENTHAS AVIL SVALTHAS T+++II

Mit hozott ki ebből a rovásbigyós?

Égi lován vándorol, lánykái szívein él ..A.. R.. harag ékszere képe eláru(lja) p..e..n/ny..sz képe a ...ág... gyalogok célja rossz.

Magyarul úgy sincs értelme, hogy annyit görcsölt a hibás átírással, tetszés szerinti fonetizálással. Egy zagyva szöveget sikerült összegányolni tökéletesen hibásan. Utána meg ezekkel a rettenetesen primitív agymenésekkel  példálóznak a mindent elhívő, történelemben, nyelvekben teljesen járatlan, de legalább magukat mindenttudónak képzelő átlag magyarok.

Ez katasztrófa.

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://laszlovszkyandras.blog.hu/api/trackback/id/tr7915027398

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gyingizik 2019.09.03. 13:16:58

Az idézett példa valóban egy nem túl színvonalas blogról származik, egy zagyva szöveg az olvasat, ami így hibás is. Azonban vannak más példák is.

A cikkben is említett Mario Alinei példája (egy a sok közül):

www.youtube.com/watch?v=fGLctziOc3w&t=185s

A korsón levő felirat „urali-finnugor” szavakat tartalmaz, a korsó funkciójával azonos, értelmes szöveget ad, részben magyar részben pedig más „finnugor” szavakból áll.

Nincs nagy jelentősége, hogy Alinei újabban azt mondja, az etruszkok türkök voltak. Vannak elméletek ural-altaji nyelvcsaládról, illetve ha ez nem igaz, akkor is akár már több ezer évvel ezelőtt is lehetett keveredés, areális nyelvi hatás, nyelvközösség, részleges nyelvcsere stb. a két nyelvcsaládot beszélő sokféle nép között, amelyek az etruszkok etnogenezisében részt vettek. (Újabban pl. a 7000 éves „finnugor ősapát” is a Szajánból származtatják, ami véletlenül éppen az Altaj hegység mellett van.) Illetve úgy emlékszem egy régi magyar őstörténetes fészbúk csoportos tagságomból, hogy éppen Laszlovszky András az, aki a magyar nyelvet is türk eredetűnek tartja. Így tőle e leginkább meglepő ez az ellenvetés. (Vagy rosszul emlékszem?)

Másik példa, - egy a cikkben említettnél komolyabb blogból - arra, hogy vannak olyan etruszk szövegek – ha nem is mind – amelyek magyarul elolvashatóak:
csabavezir.blog.hu/2017/09/02/magyar_nyelvu_mondat_egy_kr_e_iv_szazadban_keszult_vazan

Itt is értelmes szöveget látunk, ami azt írja le, ami a képen látható. Az olvasatban szereplő szavak az etimológiai szótár által igazolhatóan a magyar („urali-finnugor”) nyelv ősi rétegéhez tartoznak (vagy ismeretlen eredetűek, de más nyelvben nincsenek) /Igen, édes, nagy, a, kígyó, bele, dörgöl/

Laszlovszky András 2019.10.03. 09:30:41

@Gyingizik: A belinkelt helyen lévő "szövegértelmezés" pont ugyanolyan bullshit, mint az itt bemutatott. Egyébként nyilván egy rossz módszer bemutatását a legrosszabb példájával kell kezdeni, mert úgy érthetőbb alaikusok számára is, de az se különb. Csak egyetlen szón keresztül mutatom be, mivel nem akarok kommentben cikket írni.
A magyar nyelvben a kígyó szó sose lehetett kadum, és bármely rokonnak gondolható nyelvben sem. Semmilyen nyelvtörténeti, hangtani megfontolás nincs benne, kizárólag szabad asszociációs betűkirakó, a kadum némi csavargatással így illeszthető be egy általa vélelmezett olvasatba. A fordított okoskodás, a lovon fordítva ülés egy minősített esete. A kígyó szó hangtani rokonai egyébként megvannak az uráli nyelvekben, és az eredete megint csak türk alapszóra vezethető vissza a magyarban, amiről kiderül, hogy sosem volt kadu- töve a szónak, ráadásul a magyar nyelvre a CVC tövek jellemzők, nem a CVCV.
Ha már Alinei és a türk nyelvek szóba kerültek, igen, az én véleményem az, hogy a magyar nyelv a türk nyelvek közé tartozik, csakhogy Alineinek sem arra nincs ötlete, hogyan lehet altáji nyelv az etruszk, sem azt nem magyarázza meg, miért éppen a magyarral hasonlítgatja. Én tudom ezekre a kérdésekre a lehetséges megoldást, de ezt majd publikációban fogom megírni, mert bővebb magyarázat nélkül nem lesz érthető. Mindez azonban nem befolyásolhatja egy etruszk szöveg olvasásának módját, én nem követem a dilettánsoknak azt a módszerét, hogy a kedvenc elméletemhez igazítom a tényeket. Én a tényeket pőrén, módosítgatások nélkül, minden elemüket magyarázva szeretem beilleszteni az elméletbe. Akkor van értelme.

Gyingizik 2019.10.03. 11:24:13

@Laszlovszky András: Köszönöm a részletes választ, érdeklődve várom a publikációt, mint minden olyan tudományos igényű megközelítést, ami a magyar nyelvet nem a dél-szibériai tajga vidékről eredezteti.

kolompar lole 1116 2019.10.05. 08:12:20

"második tengeri koalíció a denen-danuna (dór) mellett a frügök, lüdök, müszök, lükök és paleszetek megjelenésével járt"

Már ha volt egyáltalán 2. tengeri népes invázió, nem csak Ramszesz schmittelte az elődjéről, hogy nehogy már neki ne legyenek akkora tettei. Mivel más győzelmeket is simán ctrl+c / ctrl+v-zett, miért pont ez ne lenne az? Ráadásul szinte tökugyanazokkal a népekkel. És ezzel nem is lenne egyedül a történelemben, Augusztus pl. ugyanígy "nehogymár nekem kevesebb napom legyen" alapon tette 31 napossá az augusztust, hogy elődje júliusával megegyezzen.

Laszlovszky András 2019.10.20. 10:24:44

@kolompar lole 1116: Mivel olyan új népek is megjelentek a második koalíció idején, amikről korábban nem volt szó, ugyanakkor ezek a népek tényleg megjelentek, tehát érthetetlen lenne, hogy az elsőnél miért nem voltak jelen, nem nagyon tudom a copypaste-módszert elképzelni.
De természetesen nem csak ezért fogadja el a történettudomány III. Ramszesz beszámolóját. Minden körülmény a tényre utal, hogy ebben az időben nagy problémák voltak. Ez leginkább III. Hammurapi ugariti király leveléből derül ki, aki azért lett az utolsó ugariti király, mert a tengeri népek lerombolták Ugaritot nem sokkal később. Ő pedig III. Ramszesz kortársa volt, nem Merenptahé, így nem tehető fel, hogy az Ugaritot is megsemmisítő tengeri népek ne lettek volna ténylegesen létező népek Ramszesz idején.
süti beállítások módosítása