Újév napja jó alkalom arra, hogy néhány kérdésről elgondolkodjunk. Például hogy egyáltalán mit ünneplünk Szilveszter és Újév napján? Milyen kapcsolata van ezeknek az ünnepeknek a csillagászattal, és hogyan hasznosíthatók ezek a történésznek?

Kezdjük azzal, mi is az a naptár? Évezredek óta tapasztalják az emberek, hogy a természet bizonyos periódusokban jól láthatóan változik. Ezt a periódust nevezzük évnek, de ezt mindenhol más jelenségekhez kötötték. A kontinentális mérsékelt égövön az évszakok váltakozása a legszembetűnőbb, de Egyiptomban például csak három évszakot különböztettek meg (áradás, sarjadás, szárazság), monszunos területen két évszak különül el. Voltak olyan népek, ahol ilyen jelenségeket nem figyeltek meg, így más periódusok alapján számolták az időt, mint például a Hold fázisai. A holdnaptárakban eredetileg nincs év, majd a Nap-naptárakkal összedolgozása után lett csak annak a része. Ez is nagyon korai jelenség, mert a legelső írással rendelkező kultúra, a sumer már vegyes Hold- és Nap-naptárt használt, a rövidebb periódusok (hét nap, egy hónap) a Hold alapján, a hosszabb (év) a Nap alapján számítódtak.

Igen korai megfigyelés volt, hogy a Nap felkelésének és lenyugvásának helye ugyanilyen ciklusban vándorol a horizonton. Ezzel párhuzamosan a delelési magassága is változik. Ezen égi jelenség miatt aztán más égi ciklusokat is felismertek, és a Nap, valamint a csillagos égbolt ilyen célú megfigyelése már nagyon korán dokumentálható. Már amennyiben hajlandók vagyunk mondjuk Stonehenge megalapozatlanul misztikus értelmezéseitől elvonatkoztatni, és elfogadjuk a legegyszerűbb és legreálisabb magyarázatot, a csillagászati funkciót. Ezek a megfigyelések hamarosan azt is megmutatták, hogy a napok, hónapok, évek egymáshoz képest nem állandóak. A ma tropikus évnek nevezett periódus 365,24218967 nap, vagyis két periodikus csillagászati jelenség között nem egész számú nap telik el. Ezt két módon lehetett orvosolni. Voltak helyek, ahol nem törődtek az eltéréssel, az évet egész napokban számolták, miközben figyelemmel kísérték a csillagászati jelenségeket is, hogy az éves természeti periódusokra is felkészülhessenek. Így jártak el Egyiptomban, ahol a Szopdet (görögül Szóthisz, ma Szíriusz) csillag heliákus felkelése jelentette a csillagászati év, és az áradás évszak kezdetét, miközben 365 napos naptári évvel számoltak. Könnyen belátható módon így az év kezdete végigvándorolt az összes évszakon, és a naptári év kezdete csak 1460 évenként egyszer esett egybe. Ezt nevezték nagy évnek, és meg is ünnepelték. Ezt az egyiptomi kronológia fel is használja a datálásának pontosításához, ezért nem lehet csak úgy rövidítgetni az egyiptomi időrendet, ahogy azt David Rohl elképzelte.

Más területeken egyszerűen évente, vagy kicsit hosszabb időközönként igazították a naptárt a csillagászati megfigyelésekhez, így a jelenségek stabilan megmaradtak a naptári napokhoz kötve, illetve tulajdonképpen fordítva, a naptári napokat kötötték a jelenségekhez. Idáig már eljutottak Rómában a Julianus-naptár bevezetésekor. Akkoriban a tavaszi napéjegyenlőséget figyelték meg, és a korábban használt, meteorológiai tavaszhoz igazodó április 1-jei évkezdést rögzítették a nem sokkal korábban bekövetkező tavaszi napéjegyenlőséghez. Itt kell kitérni arra a közkeletű tévedésre, hogy a maja naptár olyan egetverően pontos lett volna. Ilyenkor mindig csak annak egy aspektusát szokták emlegetni, hogy átlagban pontosabb az év hossza, mint a Gergely-naptárban. Ez igaz. Viszont jelentősen pontatlanabb volt annál, mivel a maják még csak nem is 365, hanem 360 napos évben számoltak, tehát egy évben lényegesen pontatlanabb, mint az európai naptárak, csak a kiigazítások rendszerét szerencsésebben választották meg, amivel nagy átlagban pontosabb lett.

Ez egy fontos jelenség. Ez azt jelenti, hogy az évszakok kezdete ezért nem esik egybe a napéjegyenlőségekkel és napfordulókkal. Nincs ebben semmi misztikus, egyszerűen így kapcsolódott össze a hagyományos évkezdet a csillagászati megfigyeléssel. Az talán feltehető, hogy az év kezdete eredetileg a tavaszi napéjegyenlőség volt, de a naptár már eltolódott tőle, amikor végül az aktuális állás miatt egy márciusi dátumhoz rögzítették azt. Ezért az év kezdetének a csillagászati jelenséghez csak közvetett köze van, ráadásul koronként változik is a kijelölt kezdőnap. Szilveszterkor és Újév napján semmi sem történik azon kívül, hogy onnantól egy következő évet írunk.

Nade hogy jön ide a kitalált középkor?

A Julianus-naptár bevezetésétől a nikaiai zsinatig eltelt 370 év alatt már három napnyi különbség volt a naptár alapján tartott ünnepek, és a csillagászati jelenségek között. Így például a tavaszi napfordulóhoz kötött húsvét (a tavaszi napéjegyenlőséget követő első vasárnap) miatt ez a három nap már jelentősséé vált. Tudjuk, hogy a nikaiai zsinat foglalkozott a húsvétszámítás kérdésével, valószínűleg ekkor rögzítették, hogy a napéjegyenlőség legyen március 21-én. A zsinat ugyanakkor rögzítette, hogy a napéjegyenlőség abban az évben március 18-ra esett. Újabb majdnem négy évszázad elteltével Beda Venerabilis ismét azt jegyezte fel, hogy a napéjegyenlőség három nappal tolódott el, ami kizárólag akkor lehetséges, ha éppen a nikaiai zsinat idején korrigálták a naptárt még akkor is, ha arról határozat nem maradt fenn.

Heribert Illig maga mondta, hogy az egész elmélete összeomlana, ha a Julianus-naptár bevezetésekor a napéjegyenlőség március 25-re esett volna. Olvassuk el Publius Ovidius Naso Ünnepek című versét:

Tres ubi Luciferos veniens praemiserit Eos,
tempora nocturnis aequa diurna feres.

Hajnali csillagfényt háromszor gyújt fel a Hajnal,
s ekkor egyenlővé válik a nappal az éj.

- Gaál László fordítása

Ovidius szerint Caius Iulius Caesar után egy emberöltővel a tavaszi napéjegyenlőség március 26-án volt.

Kitalált középkor kilőve.