Egy fészbúkkommentem rendkívül nagy zavart váltott ki gyakorlatilag minden oldalon. Azon nem csodálkozom, hogy a történelmet áltörténészektől ismerők, akiknek a pozsonyi csata nem több, mint a dicső múltba révedés egyik eszköze, felhorgadtak. Azon már jóval inkább, hogy egyes történészek is azonnal érzelmi alapú ellenkampányba kezdtek, holott nekik az objektivitás lenne a feladatuk. Így eshetett meg, hogy az ugros eliminandos esse legendát azonnal kapcsoló, a történelmet csak távolról ismerők hőzöngései sokkal kisebb reflexiót kaptak, mint én. Pedig mindössze annyit állítottam, hogy a pozsonyi csatáról, annak lefolyásáról és következményeiről vajmi keveset tudunk. Az eredmény egy darázsfészek lett. Sajnos ott se kifejteni, se megvédeni nem tudtam az álláspontom, mivel a fészbúk teljesen érthetetlen moderációja épp aznap tiltott le 30 napra. Így az áldott fészbúkmentes időmet arra tudom szánni, hogy leírjam (magamnak is), miről akartam beszélni.
De akkor nézzük, mi az, amit tényleg tudunk róla, mi az, amit tudni vélünk, és mit teszünk hozzá a történelmi valószínűségek alapján. A 907. év eseményeről nem is olyan régen csak két egykorú forrásunk volt, de azok mindketten a Sváb évkönyvekben olvashatók, ahol az évnél ezek olvashatók:
1. a bajorok kilátástalan háborúja a magyarokkal, Luitpold herceget megölték, övéinek féktelen kevélységét letörték, és a keresztények alig néhányan menekültek meg, a püspökök és grófok többségét meggyilkolták.
2. a bajorok teljes seregét megsemmisítették a magyarok.
Ezekhez kapcsolták Johannes Aventinus (1477–1534) több mint 640 évvel később írt Annales Boiorum című munkáját, amelyben 907-ben egy Pozsonynál zajló, hatalmas csatáról ír. Vegyük észre, hogy a Sváb évkönyvekben sem a helyszín, sem pontos dátum nem szerepel. Aventinus 907. augusztus 9-én (Gergely-naptár szerint) zajló csatája csak az évszám és Liutpold nevének említése alapján köthető ide, bár a nála leírt nagy bajor vereség párhuzamba vonható a Sváb évkönyvek nagy pusztulást idéző szavaival.
Mindezek elegendőek voltak már 1921 előtt is a korabeli forrás és Aventinus leírása azonosságának tényként kezeléséhez. Ám amikor a Salzburgi évkönyvet is publikálták, és abban 907-nél az alábbi mondatot olvasták:
nagyon szerencsétlen harc folyt Braslavespurchnál július 4-én
a pozsonyi csata a dátummal együtt végleg bevonult a történettudomány ténytárába, pedig mind a hely-, mind az időhatározóval probléma van. Braslavespurch nem azért azonos Pozsonnyal, mert már korábban is tudtuk, hogy a honfoglalás környékén a szláv neve az volt, hanem mert ezt a mondatot a pozsonyi csatával vonták párhuzamba, tehát akkor Braslavespurch azonos Pozsonnyal. Ma pedig sok történész szerint azért hihetünk Aventinusnak, mert a pozsonyi színhelyet a később megtalált Salzburgi évkönyv hitelesíti, és azért tartjuk Pozsony eredeti nevének Braslavespruchot, mert ott volt a pozsonyi csata. Ez egy rendkívül problémás körkörös érvelés. Ha viszont Aventinus annyira szavahihető, hogy Pozsonyt és Braslavespruchot miatta lehet azonosítani, akkor mit kezdünk azzal, hogy Aventinus szerint viszont a csata augusztus 9-én zajlott? Ez a dátum nem csak a Salzburgi évkönyvvel áll ellentétben, hanem azokkal a nekrológokkal is, ahol a csatához kapcsolt áldozatokról van szó, mert azokban június 28-tól július 21-ig szerepelnek a halálozások. Egyetlen mondat két jelentős állítással, amiből az egyik ráhúzható Aventinusra, ezért Aventinus szavahihető, a másik nem, ezt ugorjuk át nagyvonalúan. Vagyis a csata helyét nem erősíti meg a Braslavespurch név előkerülése. Sőt, eredendően még az se jelenthető ki, hogy ez a bejegyzés biztosan ugyanarról szól, mint a másik kettő.
A három egykorú, de roppant szűkszavú említés tehát a bajor őrgrófról, a bajor seregről, és annak vereségéről beszél. Mit tudunk még 907-ről a források alapján? Például azt, hogy IV. Lajos Enns(burg)ban tartózkodott, itt adta ki azt a nevezetes dekrétumát, amelyben ez van:
Ibi decretum omnium sententia Ugros Boiariae regno eliminandos esse
A mai magyar legendagyártókkal ellentétben itt nem a magyarok kiirtásáról van szó, hanem elrendeljük, hogy a magyarokat űzzék ki Bajorországból. Itt érthető meg Liutpold bajor határőrgróf, és Theotmár salzburgi érsek részvétele, valamint hogy a források bajor seregről és bajor vereségről beszélnek. Semmi sem támasztja alá, hogy Lajos (illetve 7 éves kora miatt inkább Hanno mainzi érsek) összbirodalmi hadsereget hívott volna össze, illetve a bajor gróf saját seregeinél nagyobb erőt rendelt volna a magyarok elleni támadásra. A céljuk a szöveg értelme alapján azon bajor területek visszafoglalása lehetett, amit a magyarok 900–907 között elfoglaltak az egykori Frank Birodalom függő területeiből, azaz Pannonia, és a volt morva területek, valamint konkrétan a Türingiai, Bajor és Karintiai Grófságokból az Enns torkolatától Pozsonyig a Duna bal partjának vidéke.
A többi 907-es egykorú forrás közvetett, mint hogy a magyarok megölték Theotmár érseket négy püspökkel együtt (Admunteni évkönyv), vagy a nekrológok, ahol az egyes nevezett személyek halálairól kapunk adatot, de a halál oka ezekben nem szerepel. Lehet háború, járvány, vagy természetes halál is. Közvetett az is, hogy bizonyos méltóságokat 907-ben, illetve utána nem sokkal újra ki kellett nevezni, köztük a salzburgi érseket, akinek egyébként értesülünk a haláláról, tehát nem csoda, hogy októberben új érseket neveztek ki. Ez is alapot adhat bizonyos feltételezésekre, hogy sok méltóságot nem említenek 907 után, de ezzel is vigyázni kell. A források Árpádot se említik 907 után, ezért voltak (és még most is vannak), akik feltételezik, hogy ő is a pozsonyi csatában halt meg. Ez önmagában nem más, mint a cum hoc ergo propter hoc érvelési hiba. A kapcsolatot ennek alapján joggal fel lehet tenni, de nem bizonyítja, és nem teszi kizárhatóvá a más körülményeket. Az elhunytak többsége nyilvánvalóan a birodalom délkeleti vidékeihez kapcsolódik, Freising, Passau, Regensburg Bajorországban, Säben Dél-Tirolban található, ezen püspökségekbe kellett püspököket kinevezni 907 után.
Torma Béla Gyula A 907. évi pozsonyi csata katonapolitikai háttere és hadművészeti modellezése című munkájában az összes egykorú forrás egybevetve Aventinusszal egy kiváló időrendi leírást ad, ahol dőlt betűvel szedve adta meg azokat az adatokat, amik csak Aventinustól származnak, és állóval a más forrásból megerősítettet. Egy jó oldalnyi dőlt betűs szöveg keletkezett, amiben egészen elvétve találhatók az álló betűs részek, jobbára a fent már említettek köréből kikerülve. Torma itt leszögezi:
Ami Aventinus hitelességét illeti, elfogadható, hogy az általa leírt, információknak számítható közléseiből a tényszerűségek többsége hiteles
Miért is? Olvasott több-kevesebb dokumentumot, amiről maga Aventinus se tudta, hogy hitelesek-e vagy sem. Így például a 11. századi másolatban fennmaradt 907-es királyi adománylevél, ami az Ennshez közeli Szent Flórián-kolostorban kelt. Aventinus ezt olvashatta, de ez a körülmény nem erősíti meg azt, hogy a más dokumentummal alá nem támasztható állításai is mind más dokumentumokon alapulnak, azt meg főleg nem, hogy ha számunkra még ismeretlen forrásokat is felhasznált, azok milyen értékűek voltak.
Veszprémy László A csata utóélete a történetírásban című munkájában így kezdi a mondandóját:
Napjainkban a történészek többsége már meg van győződve arról, hogy 907. július 4-5-én a magyar seregek Pozsony közelében megsemmisítő vereséget mértek Gyermek Lajos német király hadseregére.
Rendkívül fontos korrekt fogalmazás: a történészek többsége. Engedtessék meg nekem, hogy ezúttal a kisebbséghez csatlakozzak, mindezt úgy, hogy nem akarom kisebbíteni az érdemeket, nem akarom elvenni a győzelem emlegetésének lehetőségét azoktól, akiknek ez fontos, ám a másik oldal felé sem akarok torzítani. A dátum a nekrológok egy részének adataira, és a Salzburgi évkönyvre támaszkodik (nem Aventinusra), a helyszín Aventinus, a megsemmisítő vereség pedig a Sváb évkönyv egyfajta értelmezése. A források pedig egyáltalán nem arról beszélnek, hogy Lajos hadserege semmisült meg, hanem a bajoroké.
A források alapján inkább tűnik úgy, hogy egy hosszabb határ menti háborúskodás egyes eseményeit örökítették meg, amiben a bajor határőrgróf hadserege megsemmisült. Nem egyetlen csata, hanem egy egész hadjárat volt, amelyet azért indítottak, hogy a magyarokat kiszorítsák a 900 óta elfoglalt területekről. Így érthetők inkább a nekrológok szétszórt halálesetdátumai, ami azonban már véget is ért akkorra, amikorra Aventinus datálja. Ez a háború nem rengette meg alapjaiban a Keleti Frank Birodalmat, ahogy ma azt sokan szeretnék látni, de biztosította, hogy a Lech-mezei csatáig (augsburgi) a nyugati határvidék biztonságban volt.
Végezetül: a szerintem korrekt történészi hozzáállás az, hogy amikor nem vagyunk biztosak valamiben, akkor nem beszélünk kijelentő módban róla, hanem mindig a feltevés mivoltát hangsúlyozzuk. Több mint egy évszázada folyik arról a vita, hogy Aventinus használt-e általunk ismeretlen forrásokat. Erre a vitára nemzetközi szinten nem került pont, nincs lezárva, csak a magyar történetírás kezdi bizonyítottnak tekinteni Breslavespurch miatt. Ennek értékét azonban láttuk fentebb, és egyetlen bebizonyított állítása se teszi bizonyítottá a még nem bizonyítottak. Ne felejtsük a 600 év különbséget, és hogy akkoriban még az oklevéltan se létezett, hogy elkülöníthesse a hamis iratokat az eredetitől, a forráskritika se, hogy a forrásai értékét felismerhesse. Feltesszük, hogy Aventinus szavahihető, feltesszük, hogy forrásokból dolgozott akkor is, amikor erre nincs bizonyítékunk, feltesszük, hogy a felhasznált forrásai is megbízhatók, és akkor valószínűsítünk egy eseménysort. Ha ezekkel a premisszákkal nem élünk, akkor csak annyit tudunk, hogy Lajos (talán) Ennsburgban tartózkodott 907-ben, és a bajor határőrgróf a bajor hadsereggel katasztrofális vereséget szenvedett a magyaroktól, valamint vélhetően több más incidens is történt. Abban az időben a német–magyar összecsapások mindennaposak lehettek, a források talán más és más csatákról számolnak be, szám szerint kettő–három is lehet. Érdekes módon a csatáról és annak jelentőségéről egyetlen közbeeső krónikás se tud. Se Anonymus, se Kézai, se Kálti. Ha valaki azt állítja, hogy a németek persze nem dicsekedtek a győzelemmel, akkor ezek a történetírók, akik dicsőséges történelmet szerettek volna írni, miért nem tudnak róla? Anonymus, aki a honfoglalás minden apróságáról „tud”, elmeséli Árpád egyes vezéreinek csatácskáit is ismeri, miért nem tud róla? Pedig Anonymus is szavahihető egyesek szerint, hiszen az általa említett személyek (Árpád, Bulcsú, stb) más forrásokkal megerősíthetők, így az aventinusi hitelkritériumoknak ő is megfelel.
Mindezeken túl természetesen érdemes elolvasni mindent, amit a korról a történészek írnak, mert a korrajzok nyilván megkerülhetetlenek. Így például ezt is:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.